Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Lábadi Károly: Drávaszöb népének vallásossága a háborúban

A mindennapok és az ünnepek vallásossága veszteséglistája mellé társult, hogy Istennek hajlékai szintén áldozatul estek a hódító háborúnak: lángra lobbant a bellyei templom, s a megszállás utolsó hónapjában, amikor ott járhattam, addigra már a zsoltáros helyen, a templomhajóban karvastagságú fákból kisebbfajta erdő nőtt. 1993-ban a tűzben olvadtak szét a laskói templom Angster-orgonájának sípjai. A katolikus templomok közül a bellyei, a vörösmarti, a hercegszöllősi szenvedett kárt. Epületét érte találat vagy többször kirabolták. Célpont volt a kopácsi templom, a kövi és több lelkészlak. Istennek épségben maradt templomai azonban az ökumené hajói lettek, a vallásosság kifejezésének színterei maradtak. Befogadtak mindenkit felekezettől függetlenül, aki az Evangélumból kívánt erőt és hitet meríteni a megpróbáltatások esztendeiben. Metaforává váltak, s aki látogatta őket, annak megadatott a hit, hogy Isten eszközében lehet, mely a halálból az életre ment. A katolikus egyház a háborút követően is megőrizte struktúráját, azonban a drávaszögi magyarságnak továbbra sincs egyetlen magyar lelki gondozója sem. Amint Horvátország kivívta függetlenségét, a református egyház kiszakadt a jugoszláviai református egyházból, s 1993. január 31-én a már szabad horvát területen, Rétfaluban megalakult a Horvátországi Református Keresztyén Egyház. A háborús évek azonban rányomták bélyegét működésére: csak azokkal törődhetett, akik a felszabadult területeken éltek, a reformátusság jelentékeny része azonban 1997-ig a megszállt Drávaszögben élt, valamint az anyaországban tartózkodott menedékesként, s ők nem igen szólhattak bele egyházuk életébe. Hat éven keresztül zsinatra sem került sor, ezért a megalakulást és a működést, a döntéshozatalt többen kifogásolták. 1998 novemberében Laskón tartott az egyház újabb zsinatot, ahol olyan határozat született, hogy a korábban megválasztott püspök tiszteletbeli címet kapjon, s alakuljon egy intéző bizottság, amely az egyház ügyeit vezeti a következő alkotmányozó zsinatig. Erre 1999. június 12-én került sor Kopácson. Az egyházközségek küldöttei ott elfogadták egyházuk új nevét - Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház - és alkotmányát. Az alapokmány praeambulumában írták le, hogy az isteni küldetés betöltése, az Ige hirdetése, a szeretet megvalósítása, a közösségi élet és a rend gyakorlása, a református hitelvek megőrzése és az egyes egyházközségek egyesülése érdekében született meg a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház alkotmányos rendje. Az alkotmányozók kifejezésre juttatták azon szándékukat, hogy az 1991 előtti egyházszervezet megszűnése miatt a Horvát Köztársaság államigazgatási rendjében folytatják a XVI. század óta meglevő önálló egyházközségekből álló és együttesen szervezett egyházi életüket. Az egyház hivatalos nyelve a magyar és a horvát. Az új alkotmányba az is belekerült, hogy az egyház igyekszik minden keresztyén egyházzal jó kapcsolatot ápolni, de különösképpen a történelmi evangélikus és római katolikus egyházzal szeretne baráti kapcsolatot fenntartani. 279