Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Horváth Sándor: Mindennapi népi vallásosság a grádistyei horvátoknál

A mindennapok és az ünnepek vallásossága szekrénysor tetején és/vagy polcain, vagy a televízión kapnak helyet e tár­gyak. A televízióval gyakran ismét a „szentsarok" jelleg alakult ki a szobának. Jellemzően, hiszen a - válogatás nélküli - információ özön egyre nagyobb szerepet kap az emberek életében. Tulajdonképpen ezáltal ráérezhetünk ar­ra, milyen kontemplativ, meditativ életet éltek, élnek az emberek, amikor vi­rágzik a népi vallásosság. - Mégis, mintha minden fogyatkozás, minden sze­kularizálódás ellenére napjainkban a népi vallásosság fellendülőben lenne. A búcsújárás néhol már-már reneszánszát éli. S éppen ez sugárzik ki a minden­napi vallásosságra is. A búcsújárók révén mind több ház szobájának falán függ a nagyméretű rózsafüzér."* Ugyancsak a búcsújáróhelyekről terjedtek el a különféle világító Mária-szobrok. A nevezetesebb búcsújáróhelyek közül Medjugorje - a horvát nyelv ismerete miatt - szinte kötelezően meglátoga­tandó hely lett. Több olyan idős asszony is van, aki 5-6 alkalommal járt már ott. Az általánosan elterjedt „Lourdes"-i Szűzmária szobra mellett ezért ter­jed a „megyugorjei" Madonna ábrázolása is. A mariazelli zarándoklatok mi­att - ezeket a rendszerváltozás óta többen gyalog teszik meg - a celli kegy­kép ábrázolása is gyakori a horvátok lakásaiban. Nem maradt fenn a gyakorlatban, mert annak idején is ritkábban fordult elő szombatonként az „áldott Szűz Mária" tiszteletére a szoba sarkában gyúj­tott olajmécses. Mert szombat Mária napja. Kópházán például valamikor a múlt század végén terjedt el több háztartásban, de az 198l-es gyűjtés alkal­mával már csak mint a szülők emlékét őrizték az idősek. Éppen e mécsesek kapcsán erősödött meg bennünk annak a tudata, hogy nemcsak a népi vallá­sosság gyakorlata, hanem még annak tárgyi világa is női ágon öröklődik és alakul át. 59 A múlt század második felétől nagyon kedveltek voltak a grádis­tyei horvátok körében az üvegbe rakott, aranyozott, porcelán díszítésű Kál­váriák. Ezeket, illetve általában a feszületeket Kópházán „Isten"-nek nevezik és nem „keresztnek" vagy „feszületnek". 4 *' A Mária-oltár egész májusban dí­szíti - szinte minden házban - az előszobákat, szobákat. Ilyenkor a ház min­den Mária-szobra odakerül kis emelvényen a virágok és a gyertyatartókba ál­lított gyertyák közé és a feszület mellé vagy mögé. Néhányan a májusi szom­bat estéken meg is gyújtják egy időre a gyertyákat. A zsúfolásra való igény oly mértékű, hogy több szent szobrát is odahelyezik. E zsúfolásra való hajla­mot a körmenetek alkalmával is érzékelhetjük: egy-egy ablakot lehetőleg több szakrális tárggyal díszítenek. 41 A temető rendszeres gondozása, téli-nyári díszítése már temető-kultusz­nak nevezhető. A virágokat - sokszor a művirágokat - gyakran a liturgia szí­nei szerint váltogatják a sírokon is. A karácsonyi asztaldíszekhez hasonló ka­rácsonyi és húsvéti sírdíszek divatját a virágkereskedők gerjesztik, s az oszt­rák példák siettetik. A mécses gyújtása Mindenszentek és Halottak Napján kívül más napokon is dívik: néhány síron már tulajdonképpen minden ün­nepnapon világítanak a piros műanyagpohárban lobogó örökmécsek. 42 273

Next

/
Oldalképek
Tartalom