Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Misklovics Andrea: Pászkaszentelés Hajdúdorogon

A mindennapok és az ünnepek vallásossága latokat és az egyházfiak tanításait. Másrészt részletes leírást adok az egyes ételek készítéséről, a szentelés szertartásáról, a fogyasztás társadalmi, vallási és folklór jellegű megnyilvánulásairól. A húsvéti szertartás egészében a pászka(kalács)nak alakult ki a leggazda­gabb és a legmélyebb jelentéstartalma. Díszítményeivel legalkalmasabb a ke­reszténység és az ünnepi alkalom jegyeinek kifejezésére. Hitbéli szimbolikus üzenetén túl eddigi kutatásaimból azt is lehet sejteni, hogy a szentelt ételek közül csak erre az alkalomra sütött kalács tartja napjainkig központi helyét a húsvéti (szentelt és nem szentelt) ételek sorában és az étkezés rendjében. Ez a hármas jelentéstartalom egymáshoz szorosan kapcsolódik. Egymásra épül. A hitbéli magyarázathoz a keresztény irodalom' újra és újra felveti a kérdést: vajon a húsvéti lakoma-e az utolsó vacsora? A három szinoptikus evangélium az utolsó vacsora elbeszélésekor néhány körülményt megad az Eucharisztia 4 alapításával kapcsolatban. Tényként kell elfogadnunk, hogy ezt a húsvéti ünnepi lakomát megtartották, és ez nem egy egyszerű vacsora volt, mert erre a tanítványok azt a hivatalos megbízást kapták, hogy találjanak egy olyan termet, ahol a Mester elfogyaszthatja velük a pászkát. Ilyen körülmé­nyek között ez húsvéti vacsorának tekinthető (vö. Mk 14, 12-17). Azonban Jn 18, 28 szerint a zsidók pénteken fogyasztották el a húsvéti lakomát, vagyis az utolsó vacsora után egy nappal, tehát később. A bibliakutatók abban meg­egyeznek, ha maga az utolsó étkezési alkalom nem esett egybe a vallási érte­lemben vett húsvéti lakomával, de az már húsvéti légkörben és szellemben zajlott le. Az Egyház második kérdésében azt vetette fel, hogy a pászka, mint kovász­talan kenyér, hogyan válik kovászos pászkakenyérré. Hiszen az eredetiséget tisztelve Mózes 2. Könyve erről így szól: „Hét napig kovásztalan kenyeret egyetek. Még az első napon távolítsátok el a kovászt a házatokból! Ki kell irtani Izraelből mindenkit, aki kovászosat eszik az első naptól a hetedik napig..." 5 A görög katolikus egyházi tanítás nem tagadja a pászka kovásztalan ke­nyérből való eredeztetését, de ugyanakkor kihangsúlyozza a zsidó hagyo­mánytól való elszakadást, az által, hogy ez a húsvéti kalács kovászos, hirdet­ve az életet, az életteliséget. A feltámadt Krisztus az ember életét állandó ün­neppé teszi. Nincs tovább sötétség, szomorúság, halál, hiszen a halhatatlan­ság Pászkájában, a világnak üdvösségében új értelmet nyert minden teremt­mény. Tehát a zsidó húsvét ünnepi pászkája a keresztények számára Jézus pászkájának napja lett. Ószövetségben második jelentése: átmenet, amely a zsidóknál azt az ese­ményt jelöli, amikor egy angyal minden elsőszülött egyiptomi fiúgyermeket megölt, míg a zsidók háza felett „átment" (héberül peszáh), mert az Úr kéré­sére azok ajtófélfái bárány vérével voltak meghintve. 6 Ma a peszáh azt az ün­nepnapot jelöli, amikor a zsidók megemlékeznek a szolgaságból való szaba­256

Next

/
Oldalképek
Tartalom