Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Lengyel Ágnes: Előénekesek és vallásos nyomtatványkészleteik jelenkori jellemzői a felföldi térségben

A mindennapok és az ünnepek vallásossága zott előimádkozó, aki másik faluból jár haza minden hónapban és ilyenkor ő is betársul az előéneklés feladataiba. Lukanényén szintén több előénekes, „három generáció" működik. A legidősebb, már kiöregedő mellett Batta Józsefné, kb. 20 éve végzi az előéneklést. Rajtuk kívül a fiatal, leendő utód elsősorban haláleset, temetés alkalmával váltja fel az idősebbeket. Az előénekesek közötti kapcsolatrendszert jellemzi, hogy Etesen a több előimádkozó között „első imádkozó" megnevezés illeti meg a legfőbb vezetőt. A mátraalji palóc asszonyok körében a XIX. század második felében Morvay Judit hierarchikus rendet tartott jellemzőnek, melyben a szépen éneklő és imádkozó asszonyok voltak a vallásos közösségek, társulatok vezetői és szigorú sorrendben következtek utánuk a többiek, érdemeik szerint. Ez a sorrend az éneklés alkalmain is kifejeződött: „Először a vezető kezdte az éneket, aztán a második, a harmadik. Mindegyik tudja, mikor következik... Az imádságos asszonyok közé nem ülhet oda az ügyetlen, mert kinevetnék."

17 A hagyományos falu társadalmában érdem volt a buzgó, vallásos életmód és DAM Ince szerint Gyöngyös környékén századunk negyvenes éveiben az előimádkozásra mindig akadt jelentkező, „néha több is, mint kellene", nem egyszer tartós feszültség forrása volt a „szentasszonyok" versengése.^Napjainkban nem jellemző ilyenfajta versengés, sőt néhol, vállalkozó utód híján, előénekes nélkül, el is maradnak ájtatossági alkalmak, még vasárnapi litániák is. Az előénekesek saját, részben egymásra hagyományozott énekgyűjteményekkel rendelkeznek, és ezekből az adott alkalomhoz leginkább illő darabokat válogatják össze. A ponyvakészletek típusait illetően az egyéniségeknek megfelelő sokféleséggel találkozunk. Előrehaladott korú, 80-90 éves, fiatal kora óta előénekléssel foglalkozó asszonynál is tapasztalhattuk ugyanis az utóbbi évtizedekben végbement váltást, repertoárjának teljes lecserélését a mai egyházi kiadók nyomtatványaira. Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy 45-50 éves asszonyok is képviselik az előénekesi szerepkör hagyományosabb típusát, amikor a nyomtatványok régies fajtáinak használata folyamatos, vagy esetleg csak az elmúlt időszakban, az ő közreműködésükkel került újra előtérbe. Fentebb többféle módját tapasztalhattuk meg az előénekessé válásnak. Amikor az utódról való tudatos gondoskodást figyelhettünk meg, akkor gyakran a vallásos iratanyag is áthagyományozódott. Kőváron Cseri Jánosné Kopcsányi Ilona (sz. 1920) édesanyjának, mint előimádkozónak adta át az 1950-es években meghalt előimádkozó (Bélák Ferencné Major Franciska) kéziratos és nyomtatott füzeteit. A Heves megyei Mikófalván a jelenlegi előénekes füzeteit a korábbi előénekestől kapta, aki itt 28 évig gyakorolta e hivatást. Volly István hasonló jelenségről számolt be az 1960-as évekből: a Pest megyei Versegen az előénekes asszony, halála előtt elhívatta magához a kiválasztott utódot és átadta neki az összes énekfiizetet, amelyet egy éle245