Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Lengyel Ágnes: Előénekesek és vallásos nyomtatványkészleteik jelenkori jellemzői a felföldi térségben

A mindennapok és az ünnepek vallásossága akik már fiatal korban is önállóan végzik az előimádkozói feladatot. Széles Kálmánné Dovicsiny Ilona balassagyarmati templomi előénekes például 1976 óta, megözvegyülése és Nógrádmarcalból való elköltözése után végzi az előéneklést, mert szülőhelyén még a családos, férjes asszony feladatait kellett elsősorban ellátnia. Időigényes intenzív vallásgyakorlat, hétköznapi templombajárás, áldozás és gyakran több órai otthoni imádkozás jellemzi általában az előénekeseket. Aktívan résztvesznek a hétköznapi szentmiséken is, a Utániakon, szentségimádásokon, körmeneteken, temetéseken, búcsújárásokon. A napjainkban előimádkozói-búcsúvezetői feladatot végzők között kizárólag nőket találtam. Ez azonban csupán a 20. század második felében vált egyre jellemzőbbé. A korábbi időszakokban tevkenykedő férfiak még a régi típusú vallási vezetőket képviselték, mint például Karancslapujtőn az 1968ban elhunyt Boroznaki Pál. Egyéniségét Hetény János kéziratos leírásából" ismerjük, és fennmaradt vallásos iratokból álló hagyatéka. Az előimádkozói ismeretekre, búcsúvezetői tapasztalatokra hosszú évek alatt lehet szert tenni. Az előénekesek legtöbbször már kisgyermekkortól részt vettek az ájtatosság alkalmain, eljártak a felnőttekkel együtt a kegyhelyekre, s már korán megismerkedtek a szertartás lefolyásának gyakorlatával és az ott hallható szövegekkel. A belenevelődés egyfajta esete, amikor a közeli, leginkább női, és ugyancsak ezt a faladatot végző hozzátartozók vannak hatással a leendő előénekesre. Az imént említett Boroznaki Pál gyermekkora óta tagja volt a Rózsafüzér Társulatnak, 1902 óta a Jézus Szíve Társulatnak és 1919 óta pedig vezetője ennek és a helyi Oltáregyesületnek. „Tizenkétéves koromtól vezetem a búcsút - vallotta 195 l-ben -, a népek úgy vettek nekem (vallásos ponyvanyomtatványokat). A búcsúsok úgy szedték össze nekem az énekeket. Az öregasszonyok mindig vettek. Abba vót a kedvem. (...) Mikor beértünk a Szentkúthoz, aszonták az öregasszonyok, na fiam, milyen énekeslevelet vegyek neked? Válasszál, majd fizetek. (...) Meg ha meghaltak így régi búcsúvezetők, meghatták nekem. Isten úgy hozta, hogy hozzászoktam ehhez a búcsújáráshoz. Gyermekkorában hatással volt rá Varga Lajos jászsági énekszerző is, akivel a kegyhelyeken találkozott: „Varga Lajos az a szerkesztő, úgy adta nekem a leveleket (ponyvafüzetek). Gyermekkoromba el is akart vinni ez a Varga Lajos."

9 Napjaink előimádkozóira is jellemző a kora gyermekkorban kialakult vallásos érdeklődés. Bujákon Kodak Józsefné Szarvas Piroska még lánykorában lett előimádkozó: az édesanyja és annak bérmakeresztanyja (1900-1984), akik ketten végezték ezt a feladatot, már korán bevonták őt a szentkúti búcsúalkalmakkor (Pünkösd, Szentháromság vasárnap, Nagyboldogasszony, Kisasszony) végzett ájtatosságokba, meg a templomban is odaültették maguk közé, hogy énekével segítsen be, és tanuljon bele az imádkozás vezetésébe. Hasonlóan családi hagyomány folytatójaként vált előénekessé Szécsénykovácsiban (Kovacovce, Szk.) Várközi 240