Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek - Csukovits Anita: Vallásos szimbólumok a váci domokos kripta 18–19. századi koporsóin

Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek szegecs díszítőelemként való alkalmazása a bonyolultabb ábrázolásokat nem teszi lehetővé, de gyakori a szegecsből kivert szív, 3 szeggel átütött szív, és az IHS monogram. Két esetben a Mária monogramot is megformálták szegecsből. A második csoportba tartozó faragással díszített koporsók az 17701808 közötti időintervallumban készültek, többségük 1800 után. A kereszten kívül más vallási szimbólumot nem hordoznak. A festett koporsók a legsokrétűbbek a díszítés, a felhasznált szimbólumok szempontjából. Az alkalmazott technika már nem köri a készítő kezét, a díszítés az első két csoportba tartozókhoz hasonló egyszerű kereszttől az egész koporsót elborító, túlburjánzó díszítésekig és szimbólumokig terjed. Az egyszerűbb díszítésűek az időintervallum első feléből származnak, a kereszten kívül IHS monogram, szív, 3 szeggel átszúrt szív, virágok a főbb díszítőelemek, de egy-két esetben már megjelenik a gyertyatartó eltört gyertyával, a koponya és a keresztbe tett lábszárcsont. A festett koporsók második csoportjának keletkezési ideje 1760-1808 közé esik, a színhasználat, a felhasznált motívumok köre jelentősen kibővül. Némelyik koporsót elborítják a díszítmények. A keresztbe festett szív, 3 szeggel átszúrt szív, tövis vagy babérkoszorús, lángoló szív egyaránt előfordul. A feliratok közül gyakori az IHS, INRI, de előfordul Mária-monogram és „Memento móri" felirat is. Az ábrázolások között gyakori a koponya, a lábszárcsont, a homokóra, az ásó, kasza és kapa, az eltört vagy kialudt gyertya, babérkoszorú, valamint a virágdíszítések (rózsa, szegfű, szellőrózsa, tulipán, rozmaring) szálanként vagy füzérben. 8 koporsón - ezek között gyerek- és felnőttkoporsó egyaránt van - a keresztbe Krisztus stigmáit és Veronika kendőjét festették. Egyedi esetként előfordult angyalfej, bagoly, nyíl és íj, teknősbéka, kígyó, óra ábrázolás is. A díszítmény, bár többnyire csak a fedélre terjed ki, mindkét fej- és lábvégen, valamint az alj hosszanti oldalain is előfordul. 1760 és 1808 között készült az a 30 koporsó, amelynek fedelére a keresztre feszített Krisztust festették. Az ábrázolások egyértelműen több kéztől, több műhelyből származnak, a megformálás színvonala változó, az egyszerű, naiv ábrázolástól a kvalitásosig terjed. A keresztfa tövében mindig megtalálható a koponya, Ádám koponyája. A korábban már említett egyéb makábris és vanitas szimbólumok ebben a típusban is megtalálhatók, általában kvalitásosabb ábrázolásban, különösen a virágok esetében. Új elem ebben a típusban az egy-egy esetben előforduló oltáriszentség, rózsafüzér, kalász felbukkanása. Az említett díszítmények a barokkban általános ikonográfiái jelentéssel bírtak, melyek, ha végigtekintünk a szimbólumokon, a halál, a vanitas és a megváltás gondolata körül csoportosultak: angyal: az üdvözültek kísérője a Paradicsomba vezető úton; 23