Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - †Molnár Ambrus: Egyházi és vallásos élet, „diktálás”, „énelők” Nagydobronyban

A mindennapok és az ünnepek vallásossága épületet az egyház 1990-ben kapta vissza. 1995-ben lebontatták, helyén most épül az új modern lelkész lakás. „Az Oskola Fundus is a régi helyen vagyon írja az 1808-ban felvett összeírás - a Napkelet soron a Csomonyára vivő út mellett." A régi iskola helyén 1870-ben épített újat az egyház, tanítói lakással együtt. A tanítói lakást 1934ben korszerűtlensége miatt lebontották és újat építettek helyette.

13 1935-ben „Szeretetház" megépítéséhez fogott az egyház. Az építkezés nagy munkájából különösen kivették a részüket a gyülekezet női tagjai. A „Szeretetház" aggmenház céljára épült, de az egyre súlyosbodó anyagi helyzet miatt a szomszédos községekből is összegyűjtött, ápolásra szoruló idősek eltartását egy esztendőnél hosszabb ideig nem vállalhatta az egyház, így a gyülekezet nagy sajnálatára 1937-ben ezt feloszlatták. Az üresen maradt termek nem maradtak kihasználatlanul. Nagy termében tartotta összejöveteleit az ifjúsági és a leány egyesület, itt vannak az asszony-kör bibliaórái és a téli időben tartandó fonó estéi. Itt kap ingyenes lakást a gyülekezet vallásoktató lelkésze.

14 A szovjet hatalom az egyházi épületeket állami tulajdonba vette. A templomot bérbe adta a gyülekezetnek az istentiszteleti szolgálat céljaira. A parochiát, iskolát, szeretetházat különböző módon hasznosította, illetve lerombolta. Nagydobronyban - mintegy a régi „Szeretetház" folytatásaként 1991-ben a Holland Református Egyház segítségével gyermekotthon építéséhez kezdett az egyház Horkay László lelkipásztor irányításával. Az 1995ben felépült, Irgalmas Samaritánus Egészségügyi Gyermekotthon nevet viselő intézményben jelenleg 82 árva, szellemi és testi fogyatékos gyermek van. Vallásos élet, vallásos hagyományok A templomhoz való ragaszkodás, templomba járás A nagydobronyi reformátusok templom iránti szeretetének, templomba járásának régi hagyományai, illetve dokumentumai vannak. Az 1908 karácsonyán felszentelt új templomban természetesen nem fért el a gyülekezet. „A felszentelés szertartását végbe vitte a Tractus Nótáriusa Tiszt. Liszkay Sámuel akkori Bezői prédikátor. A Templomban nem lévő nép kedvéért kívül a Templom Kerítésében prédikállottak T. T. Kása Dániel akkori csomornyai és Kóróczky Pál, Aggteleki Prédikátor Úrnak. A templom tehát már felépítése idején is szűknek bizonyult a gyülekezet számára: 'Közben, amíg a templom épült, a gyülekezet rohamosan szaporodott. Csakhamar szűknek bizonyult a templomát szerető és az Igére vágyó gyülekezetnek. Megszívlelték a templomépíttető elődeik által a bejárat feletti karzatra helyezett Ige hívogató szavát: Jöjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítalak titeket az Úr félelmére.' " (Zsolt. 34,12)

16 223