Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Nagy Olga: A népi mindennapok vallásossága

—— A mindennapok és az ünnepek vallásossága kor - tettem fel provokatív kérdésemet - a bűnös lelkek hogyan fizetnek bűneikért?" E kérdésre - így vagy úgy - azonos választ kaptam: „Már itt a földön mindenki azt kapja meg, amit érdemel." Egy havadi férfi - sejtésem szerint az én „megszégyenítésemre" - ilyen gúnyosan felelt: „Hászen én azt nem tudom, hogy a pokolban megkapják-e, mer én még nem voltam ott. Aztán, mikor odakerülök, majd megmondom." Nevetett, majd hozzátette: „Én már azt nem hiszem, hogy pokol lenne! Nem hiszem" - erősítette meg. c) Hasonlóképpen nem hittek a mennyországban sem. Ehhez - talán nem túl merész a feltételezés - hozzájárulhatott a protestantizmusnak ama felfedezése, mely - szemben a középkori "siralomvölgyével" - rámutatott e földi élet értékeire. Tegyük hozzá: éppen ezzel nyitotta meg az utat a felvilágosodás, humanizmus felé. Hadd utaljak egyben Max Weberre, aki azt hangsúlyozza , hogy a protestantizmus a jól végzett munkához etikai motivációt fűzött.

3 Talán nem érdektelen, ha arra is hivatkozom: református adatközlőim nemcsak hogy nem hittek a predesztinációban, hanem bölcs lelkipásztoraiknak d) köszönhetően még csak nem is hallottak arról! Ne csodálkozzunk ezen: a predesztináció kemény, sőt, olykor kegyetlen tannak tűnik, hiszen függetlenül attól, hogyan élünk, már eleve elhatározódott üdvözülésünk vagy elkárhozásunk! Viszont - miként a későbbiekben erről még szó esik - ez a kálvinista hittétel is hozzájárulhatott népünk mélységes meggyőződéséhez: Isten sorsunk ura. Feltevésem szerint a lelkipásztorok a kálvini hittételt így „fordították le" híveik számára. Isten a természet Ura a) A természetben még benn élő, szinte azzal együtt lélegző paraszt ember felfedezi Istent, a természet Urát. Nap mint nap látja a növényi világ fejlődését, a fák rügyezését, az elvetett mag ki csírázását, szárbaszökkenését... Ugyanakkor azt is mélységesen átérzi: munkájának gyümölcse az Istentől függ: eső, illetve szárazság, a szelek járása, a napfény áldása, mind Istentől van... Erre utalhat Kiss Géza alábbi megfogalmazása, amelyet e kérdés kapcsán így foglalt össze: „Isten fogalma alapjában és általában távol áll a keresztény Isten-fogalomtól. Isten nem sokkal több előtte, mint földi javak vagy csapások osztogatója: esőcsináló Isten, jégverő Isten, mennykőhajító Isten..." (Aláhúzás tőlem: N. O. )

4 Illyés Endre idézi az Istennel kapcsolatos metaforákat: „Egek Ura", „Nagy Isten", „Ég Istene", „Úr haragja"... b) Nem felejtkezhetünk meg arról sem, hogy a természettel még együttélő parasztember átéli a természetben érezhető, tapasztalható ciklikusságot, 213