Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)
A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Nagy Olga: A népi mindennapok vallásossága
A mindennapok és az ünnepek vallásossága Nagy Olga A népi mindennapok vallásossága „A vallás az ember törekvése egy olyan út felfedezésére, melyben az élet viszontagságai és veszélyei közepette eljut a lelki békesség állapotába... Ezért bármiféle vallásosságtól nem várhatunk egyebet, minthogy felkelti és legyőzi az adott társadalomra jellemző veszélyérzetet és az egyéni magárahagyatottság átérzését..." (Eduard Sapir) „Vallásosság mindaz, ami a közösség lelki, érzelmi, erkölcsi, stb. szféráiban mint értékrendi tényező elfogadottként, 'szentként', működik." (Jurij Lotman) Ha a paraszti értékrend, erkölcsi világ, mentalitás vizsgálója nem elégszik meg felszínes adatokkal, hanem a „miért"-ekre is szeretne választ nyerni, nem kerülheti meg a népi vallásosság - nem könnyen kitapogatható - vizsgálatát, amely mélységesen meghatározza a paraszti világ lelki, szellemi értékeit. E szűkre szabott eszmefuttatásomban! megpróbálom - bár csupán jelzésszerűen - felfedni mindazokat a bonyolult tényezőket, amelyek a sajátos népi vallásosságot meghatározzák. S hogy ez nem is könnyű feladat, hadd utaljak a népi vallásosságot illetően két különböző s egyben ellentétes meghatározásra. Az egyik Illyés Endrétől származik, aki az 193 l-ben Szegeden megjelent munkájában, A magyar református földművelő nép lelki élete, különös tekintettel vallásos világára című könyvében (Szeged, 1931) megdöbbenve állapítja meg a református nép „vallástalanságát". E kategorikus megfogalmazással szemben álljon itt - ugyanezen téma kapcsán -Jávor Kata megállapítása, aki Varsányról szóló tanulmányában ezt írja: „Bár a varsányiak a maguk módján igen vallásosak, ennek az egyház által képviselt intézményes vallásossághoz nem sok köze van..." 1 E csupán jelzésszerűen felhozott példák arra kívánnak utalni, hogy a népi vallásosság tárgyában sok még a tisztázandó kérdés. E szűkre szabott keretek nem teszik lehetővé azt, hogy magával a vallásossággal foglalkozzunk. Fogadjuk el talán a mottókban idézett meghatározást, amely szerintem a vallás lényegét jelenti: a vigaszadást, a túléléshez való esélyt, az emberhez méltó erkölcsiség és értékrend elfogadását. Éppen ezért a továbbiakban a vallásosságon belül arra a sajátosságra szeretnénk figyelni, mely az idők során népünk legbensőbb lelki, szellemi világát, értékrendjét meghatározta. 211
