Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Imádságok, szakrális szövegek - Medgyesy-Schmilki Norbert: Bevezetés a csíksomlyói passiójátékok forrásaiba

Imádságok, szakrális szövegek Az 1748-as színjáték (Scena 4.) égi pöre a Homo, Justitia, Genus Humánum, Rigor és Amor vitájából áll. Justitia a szokásos módon érvel. Egyedül Amor szólal fel az irgalomért esdeklő Homo és Genus Humánum mellett. A feszültséget Rigor oldja meg, amikor javasolja, hogy Deus Pater Fia ártatlanul haljon meg az emberiségért. Homo hálát ad a döntésért. (129) Az 1736-ban előadott színjáték első jelenetében Deus Pater mondja el a Szentháromság dogmáját, majd a Spiritus Sanctussal dönti el, hogy Filiusnak emberré kell lenni és meg kell váltani a világot. Temesvári Pelbárt Próféta-játékától (Buda, 1483)

13

" annyiban térnek el a csíksomlyói változatok, hogy itt nem bibliai, nem a zsoltárokból vett idézetekkel érvelnek a szereplők, hanem saját szöveggel. Temesvári a legismertebb ószövetségi idézeteket használta. Az égi pör után az 1723-as (Statio 8.), 1736-os (Scena 2.), 1748-as (Scena 5.), 1759-es,"

1 1763-as (Scena 2.), 1767-es'

32 és 1768-as (Actus II, Scena 1.) drámákban Krisztus a világba való belépést egy monológgal kezdi. A szöveg forrása a Kájoni Cantionale (1676) 159. éneke (az 1719-es kiadásban a 114. ének). Az ének második versszaka szó szerint egyezik az 1748-as színjáték 478-480. sorával: „E széllyes világnak adófizetője Hogy lennék Atyámnak békesség szerzője, E végre szállottam menyből le a földre, Szent atyámnak Tellyék mindenekben kedve."

133 Az 1767-ben elmondott monológnak 1759-ben találtam meg a forrását.

134 Ebben a jelenetben több átvétel a drámák között nincsen. Az 1765-ös színjáték tartalmazza Mária Magdolna megtérésének históriáját. A történet az evangéliumban nem szerepel, csupán annyi, hogy Jézus hét ördögöt űzött ki belőle (Lk 11, 26). A jelenet elején Magdolna, Mundus, Visus Factus a Geniussal és az Angelussal vitatkozik. A pokol kegyetlensége tárul fel.

131 Olvasása Karthausi Dionysios (1402-1471), a Karthasusi Névtelen és Temesvári Pelbárt, Szent Brigitta (1303-1373) „Relevationes" című művének túlvilág látomásaira, Tar Lőrinc (1409-11) pokoljárására és a Nádor-kódex „Visio Philiberti"-jére emlékeztetett.'

36 Mária Magdolna végül az angyal szavára tér meg. Ezt a jelenetet sem a „Makula nélkül való tükör"ben, sem az énekeskönyvekben nem találtam. Az 1736-ban előadott misztériumjáték legutolsó szereplője, Servus Secundus mondja el, hogy Krisztus szenvedése közben hány könnyet és vércseppet hullatott és hány ütést kapott: „Midőn meg váltotta Kristus é világot, Az halála előtt annyit siránkozot, Hogy hatvan két ezer köny hulatásávall Ennyire Embereért Kristus szánakodot. 197