Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Imádságok, szakrális szövegek - Erdélyi Zsuzsanna: Az archaikus népi imádságszövegek történeti előképei

Imádságok, szakrális szövegek hogy érzékeltessem az archaikus népi imádságműfaj szövegi kötődéseit, történeti kontinuitását, a köznépi gyakorlatban kialakult szerepét, folklorizálódását. E századokon át végbemenő folyamatra utal a középkori egyházi énekköltészet emlékeinek jelenléte ma is gyűjthető szövegeinkben. Esti-reggeli himnuszok: Te lucis ante terminum... Iam lucis orto sydere... éppen úgy megtalálhatóak sokszor szép laza átköltésben, mint egyes antifonák részei: Nunc dimittis... Media vita in morte sumus ... Mária-himnuszok töredékei, vagy a középkor népszerű Ágoston imája," amely szintén Európaszerte elterjedt, meglévén a latin Hortulus animae XV. századi híres imagyűjteményben is, amelynek kódexeinkkel való kapcsolatáról Katona Lajos szólt.

32 Ha a nép agya „bevette" a neki tetsző énekeket, imádságokat, meg is tartotta azokat. Beépítette életébe, „használta" őket s erőt adóan, hitet sugározóan napjainkig megőrizte. Ha az ember végigböngészi az imádságokat, lépten nyomon beleütközik a középkori szakrális költészet szövegszóroncsaiba, gyakran összefüggő gondolati egységeibe, a régmúlt kegyességi megnyilvánulásainak emlékeibe. Teljes szövegegyezéseket nem nagyon várhatunk. 500-600 év alatt a közösségi használat lassan szétroncsolta, széténekelte - a német zersingen ige fejezi ki jól e mállasztó folyamatot. Mindamellett ha szétesve s roncsoltan is, itt vannak a nép mai tudásában s mint egykori épületkövei a hazai szent kultúra csarnokának, tanúsítják középkori jelenvalóságunkat a keresztény Európa gazdag szellemi-vallási életében. Az összehasonlító történeti vizsgálódások erről egyértelműen vallanak, s hogy részleteiben miről még, arról több írásomban szóltam. Még ezután is fogok szólni és a korabeli európai párhuzamokra, mint a kor különböző helyein fölvillanó jelzőtüzeire rámutatni. Az európai latinitás fénye még sokáig bevilágította az egyes nemzeti kultúrák szellemi tömbjeit, megmutatván a közös elemeket, de az anyanyelven megszólaló közösségek specifikumait is. Mindezek az idők folyamán szép egységgé álltak össze a népi „míelés"-formálás-csiszolás sok százéves folyamatában. Nemcsak, hogy összeálltak, de öregeink, szent öregeink hűségének és elkötelezettségének köszönhetően megmaradtak. Megmaradtak és napjainkig eljutottak, hogy valljanak azon századokról, amelyekből alig maradt meg nemzeti nyelvű írott emlékünk. A betűt elemészthette a történelem: a közösségi emlékezet tárolta népi tudást, úgy tetszik, nem. Ha szét is roncsolta, de hírhozó értéküket meghagyta, egykori szépségüket fölvillanthatta... Jegyzetek 1. Erdélyi Zsuzsanna: Archaikus népi imádságok. In: Magyar Néprajz V. Népköltészet. Bp. 1988. (692-748.) 720-748. 2. Erdélyi Zsuzsanna: Az archaikus népi imádságzáradékok történeti kérdései. In: Boldogasszony ága. Tanulmányok a népi vallásosság köréből. Szerk. Erdélyi Zs. Bp. 1991.51-142. 145