Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Imádságok, szakrális szövegek - Erdélyi Zsuzsanna: Az archaikus népi imádságszövegek történeti előképei

Imádságok szakrális szóvegek Erdélyi Zsuzsanna Az archaikus népi imádságszövegek történeti előképei Rövid összegezésként, mintegy mondanivalóm megalapozására, jobbára ismert tényeket foglalok össze. Ismertek, mert az elmúlt időszakokban hazai és külföldi fórumokon, konferenciákon és tanulmányokban, előadások során nem egyszer szóltam már róluk, mint ahogy teszem most érintőleg, mert logikailag indító helyre kívánkoznak, és mert úgy látom sokan vannak, akik számára hasznos a rekapituláció. A magyar népköltészet közelmúltig ismeretlen műfajának a feltárása meglepő eredményre juttatott. Előtérbe helyezte a szóbeliség informatív képességét, az írásbeliséghez közelítő forrás szerepét. Ezzel az irodalomtörténet-írás fehér foltjainak az eltüntetéséhez nyújtott különös dokumentációt. Az oralitás múltközvetítő képességének elsősorban olyan országokban van jelentősége, amelyeknek írott emlékeit a történelem megsemmisítette s legfeljebb csak szórványokban hagyott belőlük valamit. Ez a helyzet Kelet-Európában és nálunk Magyarországon is, amelynek virágzó középkori kultúráját hol a tatár, hol a török pusztította s a gyakori besenyő, kun támadások sem kímélték. Szerencsére egy nép szellemi értékeit nemcsak az írás rögzíti, hanem a népi vagy közösségi emlékezet is őrzi az élőszóval örökített szellemi állományban. Különösképpen annak archaikus költészeti műfajaiban: ráolvasókban, rítusénekekben és az archaikus népi imádságokban. Ez utóbbiakkal kapcsolatos intenzív terep- és könyvtári munka mind itthon, mind külországokban az eredet kérdéseinek és történeti rétegeinek tisztázására, tették lehetővé számomra egy summázat megfogalmazását. E szerint nálunk Magyarországon és Kelet-Európában a szóbeliség őrizte meg a késő középkori nemzeti nyelvű szent költészetből azt, amit szerencsésebb országokban az írás is átmentett. Az európai kitekintésű, sok éves öszszehasonlító kutatás derítette ki, hogy az archaikus népi imádságoknak nevezett szöveghagyomány a 13-15. század szakrális közköltészetének bizonyos műfajaiban gyökerezik, így a passió-epika a Máriasiralom-líra és a szent színjátszás gyakorlatában. Ezért a néphagyományban még ma is élő szövegeknek nemcsak folklorisztikai, áhítattörténeri, néplélektani vonzatai vannak, hanem költészeti, nyelvészeti, esztétikai és nem utolsó sorban irodalom- és művelődéstörténeti kapcsolódásai is. 129