Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)
Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek - Keményfi Róbert: Az európai görög katolikus tér reneszánsza
Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek ra gyakorolt szimbolikus vallási-kulturális kontrollját kiegészítheti a gyakorlati területi ellenőrzés is. A vallás az orosz támadó politikai nacionalizmus 38 palástjaként, mi több, eszközeként jelenik meg. Ebben a törekvésben (pánszláv gondolatban) a nemzetállam egy sajátos formájával találkozunk. Olyan formájával, mely azt a célt tűzte maga elé, hogy a szláv államok határának egybe kell esniük a pravoszláv felekezetű területek határával. Ami nem mást jelent, mint a perifériális, homogén vallási kisebbségi területek gyors, hirtelen intézkedésekkel való megszüntetését (vagy az államegyházba való beolvasztását). Ám szélsőséges helyzetben jelentheti azt is, hogy, az állam akár erőszakos úton is hajlandó a fennhatóságát a határain kívüli, de saját etnikai és/vagy vallási területként értelmezett térségekre kiterjeszteni (1. a szétesett Jugoszláviát, a szerb törekvéseket). Ekkor az államhatár folyamatosan mozgó perem- vagy ütközőzónává (frontier) válik. A görög katolikus egyház második világháború utáni romániai és csehszlovákiai (bár az utóbbi ország lakói is szlávok és szintén erős pánszláv mozgalom volt az országban - a csehek és a szlovákok nem pravoszlávok) megszüntetésében elsősorban a nemzeti kisebbségek, a kisebbségi egyházak és a kisebbségi egyházi nyelvhasználat gyengítése volt a cél. 39 Romániában a bizánci rítusú katolikus egyház felszámolásában az a félelem is nagy súllyal szerepelt, hogy az Erdélyben élő, főként magyar római katolikus és református kisebbség ellenpontjaként nem lesz elegendő a román nyelv mentén megteremthető nemzeti egység. Az etnikai identitás fontos másik - a nyelvvel azonos hangsúlyú - oszlopa kell hogy legyen az egységes nemzeti egyház is. 4 " A cél tehát, a „sajátos erdélyi identitású" 41 görög katolikus románság leválasztása a magyarokat is tömörítő katolikus egyházról, így a vallás nem más, mint egy lehetséges nemzeti homogenizációt szolgáló technikai eszköz. Ez a törekvés burkoltan az ország területi épségének megőrzését is szolgálja. A többségi nemzet a nemzetállam konstrukciójában 42 ugyanis a homogén kisebbségi vagy vegyes sávok, szórványok területi kiterjedésének csökkentésére, a területén futó, belső, szinte szakralizáit etnikai határok (jelen esetben vallási törésvonalak) feldarabolására, felszámolására, azaz a rendelkezésére álló teljes tér (államhatárig) kitöltésre törekszik. A nemzetiségi egyensúlyi helyzetet csak ebben az (etnikai és vallási) állapotban véli megtalálni. 43 Bár Európa keleti felének pravoszláv országaiban negyven (a volt Szovjetunió területén hetven) éven át az egyházakat súlyos megrázkódtatás érte, a vallásosságot igyekeztek visszaszorítani, mégis kijelenthető, hogy a nemzeti egyházak „valamilyen" védelemben részesültek. A kisebbségi egyházak - közöttük a görög katolikus - azonban nem rendelkeztek semmiféle fennmaradási garanciával. 44 Azt láthatjuk tehát, hogy az ortodox államvallású országokban a kultúrnemzet fogalmának etnikai dimenziója - nemzet mint nyelv és vérközösség - fokozatosan átalakul. Hiszen a görög katolikus egyház nem csupán etnikai kisebbségek sajátja, hanem az adott országon belül (Románia, Ukraj111
