Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)
Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek - Keményfi Róbert: Az európai görög katolikus tér reneszánsza
Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek (puffer) elem és szemlélet mint lehetséges konfliktus kezelő közeg tehát a napjainkig megmaradt a politikai gondolkodásban. 14 A „puffer közeg" igen változatos lehet. Köztes-Európa esetében a puffer jelleget a két világháború között és napjainkban az etnikai, kisállami széttagoltság jelenti. Puffer szerepük van az ütköző övezetekbe a kárpát-medencei kimondottan védelmi funkcióval, de kiváltságokkal megerősítve letelepedett (telepített) székelyeknek, szászoknak is, vagy az ugyancsak Kárpát-medencében élő „köztes" helyzetű kis létszámú etnikumoknak (1. pl. regionális példaként ruszinok, zsidók, svábok). 15 Általánosabb értelemben véve a határövezeten belüli puffer típusai igen változatosak lehetnek, és nem feltétlenül tisztán védelmi, politikai értelmű, hanem kulturális választóközegek is lehetnek: például a nyugati és a keleti keresztények között geográfiai értelemben is köztes területen élő görög katolikusok. A Szovjetunió összeomlása, a bipoláris világ után a huntingtoni modellben az európai görög katolikus tér felértékelődését, mi több reneszánszát figyelhetjük meg. Szűcs Jenő magának Európának a keleti és nyugati felét - a Beluszky által bár később megfogalmazott mozgó sávnak megfelelően - a latin és a bizánci kereszténység változó határával választja el. „A 'Nyugat' fogalma úgy tágult, ahogy a latin kereszténység tágította..." 16 Ebből a gondolatból az következik, hogy Kelet-Európa „kulturális" területe a középkorban egyre kisebb lett, fokozatoson húzódott vissza a Róma egyházi fennhatóságát elfogadó államok bővülésével. A reformáció időszakában azonban a latin keresztény területek leszűkültek. De nem a külső határai visszaszorulásával (frontier) vagy peremrégiói leszakadásával, hanem a német nyelvű területeiről, „belső erjedéssel" centrifugális, azaz a központból kifelé, a peremek felé irányuló vallási tér folyamattal. Európa nyugati felének felekezeti arculata a reformáció terjedésével megváltozott. Stabil, homogén vallásterületi textúrája felszakadozott, több pólusúvá vált. 17 A római katolikus egyház számára a XVI-XVII. században felértékelődtek azok a vallási uniót szorgalmazó mozgalmak, amelyek az Ortodox-Európa kisállamaiban bontakoztak ki, elsősorban a pravoszláv világot önálló ortodox államként több száz évig uraló Oroszországtól való függetlenedés fontos lépéseként. 18 Az első komolyabb egyesítési próbálkozás után (Firenze, 1439) Oroszországban tovább erősödött az az ideológia, hogy a szakadár eretnekekkel szemben Moszkva mint „harmadik Róma" a pravoszlávok egyedüli védelmezője. 19 Ilyen események után és körülmények között a Firenzei unió mintájára kötötték meg 1596-ban Lengyelországban (lengyel-litván államban) a Breszti Uniót, amelynek eredményeként az egyház keleti ágához tartozó pravoszlávok egy része csatlakozott a nyugati egyházhoz. Kialakult Európa keleti felében egy bizánci szertartású katolikus lengyel-ukrán terület. 20 Nem véletlen tehát, hogy Lengyelország felosztása után az Oroszországhoz került lengyel területeken 1838-39-ben a görög katolikus egyházat eltörlik. 21 A Habsburg fennhatóság alatt lévő népek közül a ruszinság 1646-os Ungvári Uniójával a 10 7
