Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Szabó Judit Kézidvásárhely: A gernyeszegi református egyház klenódiumai

A 3. szám alatt bejegyzett serleg adományozója Bálint János, a falu jegyzője, a 14. szám alatt szereplő ezüst serleg ajándékozója Berekméri János a falu bírója volt. A Bálint, Berekméri, Erese, Gólya, Kolcsár, Pap, Szotyori, Vajda, Vájna családok adományai ilyen jellegűek. Amint a leltárból kitűnik, a konfirmálók is ajándékoztak szinte minden évben közösen, gyakran a lelkész vagy a tanító, tanítónő tanácsára, ami meg is látszik a kézimunkák minőségén, ízlésén. Az egyház számára történő ajándékozás az utóbbi ötven évben, amint a leltárkönyv is tanúsítja, megcsappant. Ennek okai különösebb magyarázatra nem szorulnak, hiszen mindenki számára ismeretes az elmúlt évtizedek egyházellenes politikája, és a hívek anyagi helyzete. A jelenlegi oldottabb, reménytkeltőbb helyzet talán a templombajáró és adományozó kedvet is serkenteni fogja. Visszatérve dolgozatom kiindulási pontjához, a századeleji unitárius kezdeményezéshez, úgy érzem, hogy az időszerűségéből semmit sem vesztett és fel kell vállalnunk e munkából a magunk kis részét önismeretünkért, lelkünk békéjéért, Isten nagyobb dicsőségére. JEGYZETEK 1. KELEMEN Lajos: Művészettörténeti tanulmányok. Kriterion, Bukarest 1982. Adatok a kolozsvári unitárius egyházközség régi klenódiumairól. 265-279. 2. 63. sz. törvény. Buletin Oficial 1974. 3. SUÇIU Goriolan: Dictionar istoric al localitatilor din Transilvania Vol. I. A-N Editura Avademie R.S.R. Bucuresti, 1967. 268. KISS Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára A-K Bp. 1988. 4. BÍRÓ József: A gernyeszegi Teleki kastély Bp. 1938. 5. PÁLFFY Károly: A gernyeszegi református templom története 1962 (kézirat) 6. A gernyeszegi ev. ref. egyház vagyon-leltára 1902. 7. Jelenleg is használatban a templomban. 8. A leltárkönyvben későbbi bejegyzés, ceruzával megjelölve a Isz. mellett. Javítás, bejegyzés kék tintával, más írással: 60 dkgr. Bejegyzés tintaceruzával: Mucius Scaevola: A 66. lapon Cs.F. írásával: "Ad 1. A díszítmény a római történelemből jelenet a midőn Mucius Scaevola Tarquinius Superbus előtt a karját a tűz fölött tartja. Mesterjegy rajza 2x-es nagyság. Szára és a dombormívü gyűrű öntött, a talp és a kehely trébelt, az utóbbi későbbi eredetű, kora a 18. sz. magyar illetőleg erdélyi ötvösmunka. A szárat három kiterjesztett szárnyú griff alkotja." Ma is használatban van. Úrvacsoraosztáskor az asszonyok pohara. (Sz. .1.) 9. a 66. lapon Cs. F. írásával: "ad 2. Trébelt díszítéssel, a szár gombja hólyagos díszü és ehhez párkányzatok csatlakoznak, a szár 6 szeglető, a talp kerek. Erdélyi munka a 17. sz. első feléből! A leltárkönyvbe beragasztva egy nyomtatott névjegykártya: Csányi Károly építész, az iparművészeti múzeum igazgató őre. A kártya szélén beírva kék tintával: 1912. VIII. 23. A Csekme Ferenc két bejegyzése ezen dátum utáni lehet. A névjegykártyán kék ceruzával ráírva: plin de basici (hólyagos), valószínű az 1974 utáni állami ellenőrzés nyoma. A serleg úrvacsoraosztáskor a férfiak pohara. (Sz. .1.) 375