Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Selmeczi Kovács Attila Budapest: Egy újkori virágszimbólum: a napraforgó

mottóval szerepelnek, mint pl. Caelestes sequitur motus (Az égi mozgást követi), Vestigia solis adorât (A Nap nyomát imádja), Radientem sequor (A sugárzót követem), Cum Divina voluntate per omnia consentis (Isteni akarattal mindenben egyetértesz), Hoc lumine vivo (Ezzel a fénnyel élek) stb.

13 (4. kép) Ezeknek a mottóknak és szimbólumnak az emléke szemléletesen tükröződik vissza pl. a XVIII. századi magyar vallásos irodalomban. A latin nyelvi kultúrát évszázadokon keresztül ápoló magyar nemesség és polgárság kedvelt olvasmányai közé tartoztak az egykori szimbolográfiai munkák. Bizonyára ez is közrejátszott abban, hogy több olyan prédikációs könyv és vallási témájú írás maradt fenn ebből az időből, amelynek címeként maga a napraforgó, ill. annak megfelelő mottó szerepel.

14 Ezek közül legjellemzőbbnek egy 1764-ben megjelent prédikációskönyvet tarthatunk, melynek szerzője Hieremias Drexelius francia jezsuita szerzetes XVI. századi "lelki vigasztalásait" fordította le latinról magyarra Nap után forgó virág címmel, amihez kiegészítő magyarázatul "Az emberi akaratnak az Isten akaratához való illesztése" alcímet fűzte

15 (5. kép). A XIX. században a napraforgó mint virágszimbólum már sokkal inkább profán szerepben tűnik fel a városi polgárság körében, az ekkor divatossá lett és egyre nagyobb teret hódító szerelmi virágnyelvben. Noha a napraforgó szimbólumképében nem következett be változás, jelentéstartalmában viszont a korábbi vallásos felfogású hűség: a Nap követése helyébe az éltetőelem: a napsugár hangsúlyozása került. Ennek az eltérő szemléletnek előzménye ugyan megtalálható Boschiusnál is, mint pl. a Hoc lumine vivo (Ezzel a fénynyel élek) mottóként, ami ott a vallásos hit megerősítését jelentette.

16 A múlt századi polgári virágnyelvben viszont ez a jelentés a szerelmi hit kifejezésére szolgált. Ezt egy múlt századi német virágnyelvszótár a következőképpen fogalmazta meg: "Sonnenblume. Sie wendet sich stehts der Sonne zu. Was ihr das Sonnenlicht, ist Deine Liebe meinem Leben."

17 A magyarországi szerelmi virágnyelvben is hasonló jelentést kapott ez a növény.

18 Pl. egy múlt század közepén megjelent könyvecskében a napraforgó a következő jelentést kapta: "Sorsom egére felhő sohasem vonul, amíg szíved sugara éltető tápot sugároz felém."

19 A múlt században a magyar parasztság körében is kialakult a napraforgó jellegzetes szimbólumképe, ami azonban teljesen ellentétbe került minden más korábbi jelentéstartalommal. Erről szemléletesen tanúskodik egy korabeli kultúrtörténeti munka alábbi megállapítása: "Hogy a nép nem mindig igazságos költői megnyilatkozásaiban, bizonyítja a napraforgó dolga is: ezt a növényt a változékonyság, a csapodárság jelképének szokás tartani: hol ide, hol oda kacsint, ezt is, azt is hitegetni akarja; pedig a valóságban a leghívebb virág: reggeltől estig kíséri a Napot."

20 90