Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Csoma Zsigmond Budapest: Történeti rétegek és kultúrantropológiai megfigyelések a Kárpát-medence szőlővédőszentjeinek tiszteletében

tatottjaik neki. A szentről mindig a szőlőtermés védelme jutott eszükbe, de egy kétoldali reflexet is kialakított bennük. Ez a kétoldali reflex egyszer a szőlőszent iránti figyelemben és cselekményekben nyilvánult meg, másrészt a szenttől várható válasz és az arra reagálásban mutatkozott meg. Az első esetben a kedvébe járva mindent megtevő, második esetben a kárt konstatáló, majd a számonkérő, büntető jelleg dominált. Ebből a kétoldali reflexből általában csak az egyik indított el rituális cselekményt, ugyanis ezek egymást kizáróak. Ha az évben jó termés várható, és nem verte el a jég, a fagy pedig nem vitte el a zsenge hajtásokat, akkor díjazták a szentet, ha azonban nem várható már termés a természeti kár miatt, akkor csakis büntették. Ez a kétoldalú reflex a szőlőbirtokos jobbágyokban - parasztokban, a szőlősgazdákban benne volt, mint az öröm és a bánat is. A szent előtt saját küzdelmük, sorsuk, életük nehézsége is felidéződött és a termésért sóhajtva a saját halottaik emlékének is adóztak egy kicsit. A szentre emelt áhítatos tekintet mögött a valós élet feszültségei és ellentmondásainak pillanatnyi kiengesztelődését élték át, tele reménységgel és jóindulatú várakozással a szőlőtermésért. Az egyéni fohász a jó időre és termésre nem lehetett individuális. Ugyanis tapasztalatból tudták, hogy a jégfelhő nem áll meg csak a szomszéd szőleje felett, a határároknál, mesgyénél vagy barázdánál. Ha a szomszéd szőlejét verte el a jég, vagy a fagy, akkor az az imádkozó, fohászt rebegő gazdáét is érte, pusztította. Tehát az az ima, amit elmondott, vagy az az áldozati cselekmény amivel a szentet kiengesztelte, nem csak a saját hanem szomszédja sőt a kisebb-nagyobb szőlőtermelő közösség érdekét is szolgálta. Persze lelki megnyugvása a szőlősgazdának csak akkor volt, amikor ő maga is, a saját rítusát elvégezte. Ugyanakkor a közösség más tagjainak, pl. a szomszédok imája, fohásza és engesztelő áldozatai - ajándékai egyben az ő területét, termését is védték. így kapcsolódott össze az egyén és közösség, vagy éppen a szomszédság világi valós érdeke és az egyén, közösség, vagy éppen a szomszédság vallásos kultusza. Ezáltal lett a sok egyéni vallási cselekmény a szőlőhegyi mikrotársadalom közösségformáló és megtartó erejévé. Minden szenttől más-más esetben vártak segítséget. Rájuk gondolva rögtön asszociálódott más is. így pl. a szőlősgazdák a fagy ellen Orbánra, a jég ellen Donátra gondoltak, de ha Orbán szobra előtt haladtak el akkor a fagy elkerülésére, ha Donát szobra előtt, akkor a jégesőre asszociáltak, illetve a félelemre és a baj elhárítására vagyis a kedves szőlejükre gondoltak. A szőlővédőszentek tiszteletének erőssége társadalmi rétegenként különböző volt. Az alsóbb társadalmi rétegből származók (jobbágy, zsellér, paraszt, kézműves, kisbirtokos) akik őszintén hittek a szentben, szinte misztikusan élték meg a 83