Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Csoma Zsigmond Budapest: Történeti rétegek és kultúrantropológiai megfigyelések a Kárpát-medence szőlővédőszentjeinek tiszteletében

kérdőjelezte a szőlőhegyi védőszentek létét, jogosultságát. Nem tiltakozott az ellen, ha valakiket a szőlőhegy írott és íratlan szabályai áthágásáért megbüntettek, megszégyenítettek. Ösztönösen, indulataitól vezérelve fejezte ki örömét, megbecsülését, ha jó termés volt és kedvező gazdasági hasznot remélt. Ugyanakkor a dühét, keserűségét, csalódottságát sem leplezte, megalázottságot érzett amikor egész évi fáradozását - úgy vélte - a szent nem értékelte és faggyal, jéggel, özönvízzel és más természeti csapásokkal hiúsította meg a várt szőlőhegyi termést. Tehetetlennek, igazságtalanul legyőzöttnek vélte magát, holott úgy érezte, hogy Ö a lehető legtöbbet megtette a jó termésért. Fájdalma nem csak a megsemmisült és alaposan károsodott szőlőültetvénye feletti keserűségből fakadt, hanem azért is, mert a szőlőhegyről, a borból várta az évi legjelentősebb pénzbevételt. Ugyanakkor a földesúr részére így is ki kellett több helyen az adót fizetnie a szőlőterület használati jogáért, hegyvámot. Jelentős kiesés érte a saját borkészletének elfogyása, hiánya miatt, más borát kellett jobb esetben megvásárolnia, nem beszélve arról, ha pl. a lányát épp abban az évben házasította volna ki. Ugyanis a 19. sz. végéig az őszi lakodalom megülésének egyik fontos feltétele az új, kiforrt bor megléte volt. Személyes, mondhatni testi kapcsolatban álltak, főleg az idősebb asszonyok a szőlővédőszenttel. Megérinthették, megsimogathatták, becézhették de átkozva szidhatták is őket. A férfiak pedig meg is szégyeníthették, és az alsóbb társadalmi rétegek szőlőbirtokosai a rendi társadalom osztályhelyzetéből adódóan talán csak őt, a hálátlan szőlőpatrónust sérthették meg komoly következmények nélkül. Az elfojtott dühét, keserűségét a szőlőkapás ugyanis, kitölthette rajta úgy, hogy nem kellett retorziótól tartania. Jó idő esetén, kedvező termés ígérkezésekor viszont megvendégelte a szobrot, áldozati italt, bort mutatott be, amit a patrónus elé locsolt. E jelképes megvendégeléssel elismerően jól tartotta a szőlősgazda a szentet. Hálaadó rítus zajlott ilyenkor le, amely eredménye a termékeny szőlőtő, a termésbőség és termésbiztonság volt. Ez részben hála jellegű a védelemért, részben előrelátó ajándék a jövőre, a jövő termésbiztonsága érdekében. A személyes motivációk, az azonos érdeken alapuló közösségi cselekmények a szentek közösségi tiszteletévé alakultak át. Természetesen a közösség ereje és hatása az egyénre is visszahatott, egymást erősítő tényezőkké váltak. A közösség elvárásának megfelelően akart az egyén is megfelelni a vélt és elvárt erkölcsi-vallási normatívakkal együtt. Ez a szőlőhegy lényegéből fakadt; vagyis a hegyszabályok artikulusai szelleméből, de végeredményben a közösség ítéletétől és figyelmétől való tartás, a földesúri elvárások, a kibecsülés vagy a kisajátítás félelme miatt. Különösen fenn állhatott ez akkor, amikor 80