Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Csoma Zsigmond Budapest: Történeti rétegek és kultúrantropológiai megfigyelések a Kárpát-medence szőlővédőszentjeinek tiszteletében

Csorna Zsigmond (néprajzkutató-kertészmérnök, Budapest): TÖRTÉNETI RÉTEGEK ÉS KULTÚRANTROPOLÓGIAI MEGFIGYELÉSEK A KÁRPÁT-MEDENCEI SZÖLŐVÉDÖSZENTEK TISZTELETÉBEN (Népi vallásosság egy művelési ágon belül) A 19. sz. közepéig a vásárnapokat és hétköznapokat szinte kivétel nélkül a szőlőhegyeken is a templom - ill. a templom által közvetített és képviselt egyház, a vallás határozta meg. Az egyházak tanait, kultuszát - ünnepeit a közösség és egyén, valamint a mindennapi erkölcsi tételeket a parasztság a szőlőhegyen is magáévá tette. A szőlőhegyek, a szőlőskertek a birtokszomszédokkal kialakult viszonylag kis közösségek révén a népi vallásosság ideális terévé váltak. Főleg a 18. sz.-tól erősödött fel ez a hatás és vált igazán sokarcúvá.

1 Ez az az időszak, amikor a társadalmi - politikai - gazdasági tényezők egyértelműen kedveztek a szőlőhegyi szentek kultusza kialakulásának, illetve ahol már korábban ez megvolt ott a megerősödésének. Ekkor kezdett szokássá válni a szőlőhegyi kintlakás az állandó fütőalkalmatosságok építése a korábban csak alkalmi lakhatóságot biztosító présházakban, és a többosztatú, már szobával is rendelkező épületek kialakítása. Bár a korabeli hatóságok, épp az adóbehajtás nehézsége miatt mindig is tiltakoztak ez ellen, azonban az így létrejött kisebb-nagyobb hegyközségi közösségek a vallási, rituális szertartások szőlőhegyi megtartásának kiváló lehetőségét nyújtották. Ezt a folyamatot már az a nagymértékű szellemi-, vallási- és kulturális mozgalom készítette elő, amely a reneszánsz végét, az ellenreformációt indukáló protestantizmust, és a török hódoltság elleni harcot és újraépítési erőfeszítéseket jelentette. Ez a nagy változás szülte meg a barokk korszakot, amely időszak a szőlőterületek és a művelés alá vont irtványok minden eddiginél nagyobb számát jelentette. Az új telepítéseket állami és földesúri, városi és hegyközségi jogállású szőlőkben is jelentősen ösztönözték. A szőlőterület ismét értékes ingatlanná, vagyontárggyá vált a 18. sz. során. Nem véletlen, hogy a szőlővédőszentek tisztelete is kiteljesedett ekkor. Bél Mátyás tanítványa, Matolai János, aki a pozsonyi evangélikus értelmiséghez tartozóan a racionalizmus képviselőjeként több magyarországi borvidéket vizsgált meg, a korabeli nagy országleírás-vállalkozás szerzőjeként. A kőszegi szőlő- és bortermelés ecsetelésénél megemlítette a helyben általános, neki azonban valószínű érdekesnek tűnő kőszegi szőlővédőszenteket. Azt írta a 18. sz. első harmadában:

2 68