Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

K. Csilléry Klára Budapest: Vallás ábrázolások magyarországi népi bútorokon

7. kép Agyfej, a Szeplőtelen Szűz képével, XIX. sz. második fele. Csongrád (?). Budapest, Néprajzi Múzeum nyékéről idézhetők példák a padokat jellemző vallásos ábrázolásokra. Horvátgurábi darabokon ilyen Jézus és Mária monogramja, Jézus Szíve a keresztrefeszítésre emlékeztető három szöggel, a Szüzanya kegyképe, továbbá valamely kegytemplomnak a képe. Egy 1857-es évszámú padtámlán a búcsújáró templomhoz vonulók menetét is megfestették, erről a példányról tudni, hogy horvátgurábi tulajdonosa a szomszédos Cseklész mezővárosban szerezte be. Egy evangélikus vallású csataji szlovák család padját Ádám és Éva képe díszítette, ezt a példányt egy, a közeli, szintén szlovák lakosságú Hattyúpatakon élő mester alkotta.

68 Kései kezdéssel, az 1870-es évektől kimutathatóan, alakult ki, majd több mint fél századon át eleven gyakorlat maradt a Karancs vidéki magyar faragók, főként pásztorok körében az áttört támlájú, helyenként vallásos ábrázolásokat is hordozó padok készítése. Ők, mint jól tudott, az asztalosbútorok hatására bontakoztatták ki sajátos bútorművészetüket, de a faragások technikájában és témaválasztásukban a pásztorfaragások hagyományait követték. Már a legkorábbról, 1879-ből ismert, pilinyi (Nógrád m.) lócán is megjelenik a vallási életre utaló ábrázolás: két eltérő rajzú, háromtornyú templom, nyilván a látogatott kegytemplomok stilizált képe.

69 Egy Nógrádszakálról való, 1884ben faragott példányon ugyancsak ott egy tamplomocska, talán kálváriakápolna (8. kép), kétoldalt odébb meg egy-egy monstrancia (9. kép).

70 Ekkorra 56