Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

K. Csilléry Klára Budapest: Vallás ábrázolások magyarországi népi bútorokon

sorozata úgy látszik, megszakadt és idővel - miként a vajtai (Fejér m.) Czetli István 1882-ből való, Sárszentlőrincen készült ládája mutatja - a homloklap festése már a juhászt és a nyáját jelenítette meg, más esetben meg csak a nyáját, szamarát. 59 Egészen késői időkből, 1893-ból azonban fennmaradt egy olyan juhászláda is, az alapi (Fejér m.) Menyhárd Pálé, valószínűleg szintén erről a vidékről való asztalostól, amelyen a juhász képmása mellé kétoldalt egy-egy Isten Bárányát festettek. 60 Meg kell jegyezni, hogy az Isten Bárányát megjelenítő juhászládák mellett egy menyasszonyi szekrényre is hivatkozni lehet, a Pest megyei Zsámbékról: ennek is a fő dísze az ajtókra, a virágozás középpontjába felfestett két Agnus Dei. Ez a példány is német családtól származik, amint azt az eredeti tulajdo­nos férjhezmenetelének dátumát megörökítő felirat tanúsítja: "Rosalia Dafer­nerrin hat sich verheiratet im Jahr Anno 1808". 61 A kettős Isten Báránya azt sejteti, hogy Rosalia Dafernerrin ugyancsak juhászfamíliából való lehetett. Hozzátehető, a tárgy festésének stílusa a Pilis vidékéről ismertnek felel meg; tehát nem idegenből behozott ez sem. Még egy magyarországi, olyan, ám minden tekintetben egyedülálló bútor­emlék van, amelyen megjelenik az Isten Báránya: egy faragott díszű hegedű­hátú szék Mosón megyéből, 1753-ból. Ezen a korai példányon azonban az Agnus Dei mellé, noha az itt is megkapta a középponti helyet, a földmívelés egyes mozzanataira utaló jelenetek társulnak. Ennek az alapján az ezt a tár­gyat közreadó L. Ács Anna arra következtet, hogy az egy esetleges föld­művescéhnek lehetett tisztségviselői széke a megye egyik mezővárosában. 62 Folytatva az egykori Magyarországról származó vallási ábrázolásos népi bútorok áttekintését, a tékákra is ki kell térni. Tudva, hogy korábban hagyo­mányosan a szentsarok részére készítették őket, vallási képet, illetve szimbó­lumot leginkább ezeken várnánk. Mégis, nyilván a mondott okokból követke­zően, az ilyenek nem igen terjedhettek el szélesebb körben az országban. Ko­rábbról, nevezetesen a múlt század első feléből magam csak a Pozsonyhoz közeli, horvát telepítésű Lamacs községből tudok meglétükről. Ott viszont gyakoriakká tudtak válni: Virágdísztől körülvéve, Szűz Máriának sasvári vagy mariazelli kegyképe volt a tékák festett dísze. 63 Az eddigiekben ismertté vált példányokból ítélve, a vallási ábrákkal díszes tékák száma a múlt század második felében sem emelkedhetett meg jelentő­sebben Magyarországon. Aligha lehet véletlen, hogy a Néprajzi Múzeum egyetlen ilyennel rendelkezik. Ez a példány 1871-ben készült és a németek és szlovákok lakta Piliscsabáról került a gyűjteménybe. Alkotója konzolra állí­tott úrmutatót festett az ajtajára, sugarakkal és virágkoszorúval övezett szen­telt ostyával, benne a kereszttel. 64 54

Next

/
Oldalképek
Tartalom