Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Jókai Mária Barslédec: Mit jelent katolikusnak lenni Zoboralján?

Mit jelent katolikusnak lenni Zoboralján? Hinni Istenben! Isten parancsait betartani! Isten parancsai közül a legfontosabb a szeretet, a megértés, a türelem, a bajok, bánatok, terhek viseléséhez szükséges erő. Csak ezek birtokában lehet embereknek együtt és egymás mellett élni családban, közösségben és egyáltalán így lehet az életet elviselni. A vallási meggyőződés és az erős hit tartotta és tartja még ma is össze ezt a közösséget. Ezért tudtak és talán tudnak még ma is Zoboralján, különböző nyelven beszélő emberek békességben, szeretetben együtt, egymás mellett megférni és élni. Más-más nyelven, de egymást tisztelő, Istent dicsérő emberek lakták ezt a vidéket. A hit, a vallás ezt tanította nevelte beléjük Amint meglazult a hit, a hitélet, a vallásosság, az emberek egymáshoz való viszonya is más lett. Mintha az új viszonyok között nem lenne szeretetre, megértésre, türelemre szükségük. "Akiben nincs hit. abban szeretet sincs. Pedig a legnagyobb parancsolat a szeretet. Azért halt meg értünk az Úr Jézus is, mert szeretett. Hiszem a hitet, szeretem az Istent. Hiába fog valaki imádkozni, áldozni, ha nincs benne szeretet, nem adott az Istennek semmit. Térden állva mehet a templomba, ha felebarátjára úgy fog nézni, mint egy kutyára, ha nem látja őt szívesen, semmit sem ér annak az imája. Nem csak fegyverrel öl az ember, egy szóval is megölheti felebarátját. A szeretet egy kegyelem, melyet az Isten ad. Ha a jót fogjuk és akarjuk keresni, akkor mindig a jót fogjuk meglátni, akkor mindig jó lesz." (Puchovsky Anna sz. Sipos (1919.) Gímes) Régen a szűkölködés, nélkülözés, az ínség napi velejárója volt a mindennapi életnek. Bajban, bánatban is az Istenhez fohászkodtak, az ő segítségét kérték. Nem zúgolódtak annyira az emberek nem estek kétségbe úgy , mint manapság. Az Isten szeretetének megnyilvánulását látták ebben is. "Lehet hogy szeretetből tette." így a bajt is könnyebben viselte el az ember. Nagy bánatukban imádkoztak, fohászkodtak Istenhez. Ezek az imák szájról-szájra terjedtek, hagyományozódtak, az öregekről a fiatalabbakra. Ilyen a következő ima is, amelyet akár mindennap is elmondtak, mert nincs is talán nap, hogy a nagy öröm mellett valami szomorúság ne érné az embert. Valami rosszat hall az ember, fáj a szíve rajta, erő kell ahhoz hogy megnyugodjon, átgázolva a nehézségeken. Ehhez adott erőt a következő ima: Nehéz a keresztem, megváltó Krisztusom, De amit rám mértél, szívesen hordozom. Szívemből szeretlek, ha meg is látogatsz, Eledbe térdelek, bármily csapást adsz. Te Úr Krisztus voltál, mégis összerogytál, Én kisebb a porszem poránál. Viszem keresztemet, csak adj erőt hozzá, 513