Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Sándor János Kolony: Adalékok a kolonyiak vallásos életéhez

Az Úr 1931. éve nagyon száraz esztendő volt. De azért mégis ez az év hozta meg az öröm és boldogság napját, melyen e levél írója Balkó Ilona és Balkó József örök hűséget fogadtak egymásnak a koloni fehérre meszelt templomban, október 12-én. Szeretetben és boldogságban kezdtük életünket s egy évire fiú gyermekkel áldott meg az Isten, örömünk még nagyobb lett. Dolgoztunk tovább mi magunk és a család javára. Lassan szaporodott községünk lakossága s a templomunk kicsinek bizonyult. A hívek a pappal együtt elhatározták, hogy a kis templomot megnagyobbítják. 1933 tavaszán meg is kezdték s azon évben be is fejezték. December harmadikára tűzték ki a templom szentelést, s mivel azon reggelre egy méteres hó esett le, az embereknek kora reggel lapátot kellett fogni, mindenfele utat kellett hányni, a templom körüli térséget is tisztára kellett takarítani, hogy a Nyitráról kijövő kanonok fölszentelhesse. Örömünk nagy volt, mert egy szép, tágas templomban végezhettük a szentmisét és hallgathattuk a prédikációt, melyet akkor még a prédikálószékről mondott plébánosunk Patrik János. 1937-ben új plébánost kaptunk Schotter Ferencet, aki tíz évig működött a faluban. Az 1938. év január havának 24-én, este 8-9 óra közt piros felhő, mint láng vonult végig a falu felett. Keletről jött és nyugatnak ment. Ekkor lehetett hallani, hogy háború lesz, mely elég gyorsan a rákövetkező szeptemberben meg is valósult. Egy reggelen általános mozgósítást rendeltek el, mely ugyan nem sokáig tartott, de rá egy évre megismétlődött s akkor többen hosszabb ideig ott maradtak. Akkor folytatódott a nagy világháború, melyet Hitler, német elnök vezetett s mellyel az egész világot akarta meggyőzni. De nem sikerült a terve. Több országból a zsidó népet kiirtotta, asszonyokat, gyerekeket egyaránt. 1944-ben elérkezett Oroszországba is. Itt aztán csatát vesztett. Az oroszok teljes erejükből megtámadták ötét s visszatérésre kényszerítették. Mikor már jöttek visszafele a németek, alig volt belőlük egynéhány. Node aztán utánnok az oroszok is egész Berlinig. Mi akkor már orosz uralom alá estünk. A szlovákok nagyobbak, mink meg mindig kisebbek lettünk. 1945-ben a háború véget ért, de nekünk meg akkor kezdődött. Megszűnt a magyar iskola. Annyit kellett beszolgáltatni az államnak, amit már nem is bírtunk. Gabonát, kukoricát, sertéshúst, marhahúst, tejet, tojást és ezt mind olcsó pénzzel fizették. És ha ezeket nem teljesítettük pénz vagy börtönbüntetés járt. Ezután jött az 1947 időkben, hogy az ittlévő magyar földműveseket ki kell telepíteni vagy Csehországba a Szudétavidékre, vagy át kell tenni Magyarországra. Hát ezekre úgy elszorult a szívünk, hogy alig bírtunk lélegzeni. Mi is beleestünk volna az áttelepítésbe, már mindennap vártuk, de egyszerre csak csodák csodájára, az Isten nem hagyott el. Megszűnt a terv, maradtunk helyünkön tovább Kolonban. De a beadások nem szűntek meg. Annyira elmaradtunk a beadás511