Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Isvákovics Mária Ungvár: Karácsonyi népszokások a kárpátaljai Nagydobronyban

Amit őrölt ez a malom Nem volt tiszta élet. Kevés lángja, sok korpája Keserű kenyér lett. Menj kiszolgált esztendő Nem sírok utánad. Kevés öröm amit hoztál Annál több a bánat. Fiatal Új esztendő Jó tanácsom vedd be. Hozz vidám napokat A magyar nemzetre. Határjaink teremjen Piros búzát bőven. Tűz is legyen, méz is legyen Lúgos szőlőlében. Friss kaláccsal legyen tele Mindég a szakajtó. Ne okozzon bút, gondot Finánc, végrehajtó. Nagy uraink szíveit Töltsd be békességgel, Kis uraink zsebeit Öregbankó pénzzel. Ne is legyen senkinek Semmiből hiánya. Nagy pipájú magyarnak Jó vágott dohánya. Megszenvedtük, megszolgáltuk A múltat, jövendőt. Adjon a Jó Isten mindenkinek Boldog Új Esztendőt! Kántáláskor is szokták mondani, ha a gazda behívta a kántálókat. Elmondta: Pinte András, szül. 1925-ben, aki a nagyapjától tanulta. Kántáló ének: A keresztfához megyek. Mert máshol nem lelhetek Nyugodalmat lelkemnek. Ott könnyárban leborulok, Bünterhemtől szabadulok. Hol a bűntelen szenved. Isten ama báránya Hogy jut a keresztfára? Mért folyt alá szent vére? Ertem tette ezt Jézusom Fájó szívvel hiszem, tudom. Lelkem örök üdvére. 499