Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Varró Ágnes Székesfehérvár: Szentelmények, szakrális tárgyak, szent helyek szerepe a népi orvoslásban Fejér megyében - Deáky Zita Budapest: Népi vallásosság a szülés körüli szokásokban

Deáky Zita (néprajzkutató, Budapest): NÉPI VALLÁSOSSÁG A SZÜLÉS KÖRÜLI SZOKÁSOKBAN A keresztény kultúrkörben a szülési fájdalom az eredendő bűn következménye. Isten külön büntetése Évának, a mindenkori asszonynak és anyának. Ebben egyek úr és szolga, gazdag és szegény, valamint Isten hívő és tagadó egyaránt.

1 A bűntelen, a tiszta Istenanya, Mária fájdalom nélküli szülése, istállóbeli magánya és szegénysége ellenére is meglévő tökéletes anyasága

2

, és későbbi szenvedése, tiszteletet, alázatot és őszinte, családias szeretetet vívott ki magának évszázadokon keresztül, elsősorban a nők körében. Az evangélisták Jézus születéséről igen szűkszavúan írtak.

3 Nem elégítették ki sem az Isten Fiához illő mítoszt, sem a szüléshez, születéshez kapcsolódó mindennapi profán elképzelést. Éppen ezért a koraközépkori ikonográfiái ábrázolások, az apokrif iratok, Jézus születését az ember világához közelítik, így bábák segédkeznek, fúrösztővíz készül, az újszülött szépen befáslizva, Mária szorgalmasan szoptat, stb.

4 A bábák már ismertek voltak az Ótestamentumból is, ahol jóravalónak, okosnak ábrázolták őket, mint a zsidó család és közösség megbecsült, tisztséggel bíró tagjait.

5 A szülés, a születés a fájdalmak és kínok mellett mindig veszélyes esemény volt. Sokszor az anya vagy a gyermek, máskor mindkettő halálát okozta. Az ember Isten akaratának tekintette a tragédiát, de elkerüléséért, lehetőségei, ismeretei és hite szerint mindent megtett. Ebben a legfőbb és sokszor egyetlen segítője a bába volt. Az emberélet fordulóihoz kapcsolódó hagyományvilágban mindig van egy levezető, irányító személy, akinek vállalt és hagyományozódott kötelessége az adott szokáskörben való eligazodás, a közösségi, családi és egyéni elvárások szerinti alkalmazkodás. így pl. a születés, a legényavatás, a lakodalom, a temetés, stb. lebonyolításánál - gondoljunk csak a bába, a legénybíró, a vőfély, a funerátor szerepére. A legbonyolultabb feladata és messze nemcsak a szülés, születés körüli szokásokra korlátozódik a bába tevékenysége. Ennélfogva a szerepe, a viszonyrendszere és a megítélése is más, eltérő az egyéb alkalmi tisztségeket vállalókétól. Ezért szerepén, munkáján keresztül szeretném bemutatni - a teljesség igénye nélkül - a születéshez kapcsolódó szokáskör legfőbb pontjait. Mert ő volt a főszereplője és irányítója az újszülött, majd az anya családi, közösségi és egyházi beillesztő rítusainak. Ismernie és megfelelnie kellett az egyház követelményeinek és előírásainak, de ki kellett elégítenie a 431