Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)
Wass György Sófalva: Evangélikus és református együttélés Zselyken
szolgálatot végezné, s egyben gondját viselné az ott élő 172 református vallású személynek. A fenti jelentéshez névjegyzéket csatoltak a következő címmel: "1812 esztendőben Május 15. napján a Selyki Helvetica Confession levő lakosok számba vétetvén találtattak ezen rubrikák szerént". A névjegyzék a következő rovatokból áll: sorszám, a személy neve, egész pár, fél pár, gyermekek: fiú, leány, lelkek száma. A melléklet összesen 172 reformátust tüntet fel. A konceptust Intzédi írta alá Claudiopolis 1812 június 14-én, majd ez év július 8-án Bethlen Gergely annak jóváhagyását parafálta. A kivizsgálás alapján a református főhatóság átiratot intézett a lutheránus főhatósághoz, melyben orvoslást kért a zselyki reformátusok részére. Az indítványt a lutheránus föconsistorium nem fogadta el, amint az alábbi dokumentumból 18 kiderül: "(...) arra a kérésre, hogy a selyki lutheránus iskola mesterének fizetését ezután egy református pap fizetésére fordítsák és közköltségen egy közös Cantor tartassák: nem fogadhatja el a lutheránus főkonzisztórium, hanem tartja magát a két főkonzisztórium között 1769-ben kelt egyezséghez; azt viszont belátván, hogy a ref. papnak évenként járó 6 forint felette kevés, kész 18 rhénes forintra felemelni, de kéri azt is, hogy a szóbanforgó pap ne évente 4-szer, mint eddig történt, hanem Nyoltzszor tegyen (...) szolgálatot". A továbbiakból az is kiderül, hogy a református egyházi főhatóság sem erőltette tovább a dolgot, mert Bethlen Elekhez írt leiratában 19 a következőket találjuk: "(...) a főkurátor hozza ezt a zselykiek tudomására (...) hanem ha a Református lakosok külön papot akarnak maguknak tartani, rojják meg magokat és edgyütt a Papi Fizetést kitsinálván, az illető Egyházi Elöli Járóktól kérjenek magoknak papot". Ezzel lezáratott egy igen hosszú ideig tartott vita. Realitás, hogy a zselyki reformátusok unták meg az aktatologatások következtében kialakult kellemetlen helyzetet. Belátták, hogy abból, hogy a két felekezet egymással állandóan farkasszemet néz, semmi jó nem származhat, éppen ezért választották a békés beletörődést. A torzsalkodás időleges megszűnése mellett szól, hogy sem az irattári dokumentumok, sem a helybeli évkönyvek nem tartalmaznak bejegyzéseket, melyek a vita folytatását igazolnák. A századforduló elején olyan jelenség ütötte fel a fejét az egyház keretében, mely a későbbi nézeteltérések alapját képezte, sőt az egyház létét veszélyeztette. Az események sorrendje a következő: 309
