Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Wass György Sófalva: Evangélikus és református együttélés Zselyken

mostanitól kb. 2-2,5 km-re, az úgynevezett Szentiváni gödör nevű határrészben jött létre, és Kiszselyk nevet viselte. Keletkezésével kapcsolatban az elfogadható szájhagyomány a következőket tartalmazza: Zselyk eredetileg szász település volt, melynek lakosságát egy tatár (talán török?) betörés alaposan megritkította. A férfiakat "nyers marhabőrből hasított szíjakkal" kötözve elhurcolták. A megritkult lakosságra magyar családok települtek (főleg férfiak). Az így megjelent magyar elemet a Borsos, Kerekes, Magyarosi, Kupás, Hunyadi, Szabados, Bezsnei és Kiss családnevek (ma is létezők) igazolják. Adott időben tehát két nemzetiség - szász és magyar -, és két felekezet - evangélikus és református - élt egymás mellett. Amint több írott emlékből is kitűnik, a két felekezet "nem a legpéldásabb egyetértésben élt"". Több ízben előfordult, hogy a két egyház felettes hatóságainak kellett a helyszínen rendet teremtenie a felekezeti torzsalkodásokban, melyek olykor véres verekedésig fajultak

12

. A torzsalkodásokat elkerülendő, a református családok zöme kiköltözött a faluból s így létrejött a fentebb említett határrészben Kiszselyk. A különélés azonban nem tartott sokáig. A kiszselyki reformátusok s a nagyzselyki evangélikusok hamar rájöhettek, hogy a magyar anyanyelvűségnek a szász vallással való kapcsolása feltétlen haszonnal jár. Ugyanis, mint evangélikusok tagjai maradtak a szász Universitas-nak, s ez a szászoknak járó privilégiumokat biztosította (ha csak részben is), az állami szervekkel szemben viszont a magyar anyanyelv jelentette az előnyt. E kétköpenyes "modus vivendi" nagyon előnyösnek bizonyult. A két nemzetiség keveredése aránylag rövid idő alatt mehetett végbe, mert Kiszselyk a múlt század második felére teljesen felszámolódott, megszűnt mint település. Nagy- és Kiszselyk azonos időben való létezését számos egykori névmutató bizonyítja, így egy német nyelven kiadott múltszázadbeli kataszteri nomenklátor a következőket tartalmazza: "Gross-Selk sächsisch evangelisch und Klein-Selk ungarisch reformiert. Zusammengebaut in 1867, Schleuzahl 770

13

". A településsel kapcsolatban még annyit, hogy a zselykiek tréfálkozó kedvükben állítják, hogy őseik nem lehettek "tiszta lelkiismeretű" emberek, mivel nem választottak maguknak településre alkalmasabb helyet. Kétségtelen, hogy a felületes szemlélőben azt a benyomást kelti a külső kép, hogy azok, akik annakidején e helyre települtek, inkább búvóhelyet kerestek, mint minden szempontból alkalmas, főúthoz, folyóvízhez közel levő települési helyet. Hogy mennyi ebből a realitás, nem tudni, de az biztos, hogy: 1. a "fundus regius" nem kínált minden települő csoportnak egyformán kedvező helyet; 305