Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)
Pócs Éva Budapest: A magyar halottlátó és a keresztény Európa
jellemző - tevékenysége kideríthetetlen, mivel a hozzájuk fűződő újkori hiedelmek és a boszorkányperek néhány, boszorkány azonosító és jós tevékenységükre vonatkozó adata, 10 teljes mértékben az európai varázslókkal, ill. "látókkal" rokonítják őket. Valamikori sajátos magyar vonásaikra a középkor óta ismert önálló magyar terminológiából következtethetünk. E sajátosan magyar "látó" alakot sok különböző hatás is - kelet- és nyugateurópai, "pogány" és keresztény egyaránt - érhette. Ha az "eredetet" nem is, de a legfontosabb hatások irányait már a fentieknél pontosabban is meg tudjuk határozni. Ehhez azonban az kell, hogy a halottlátó mediátori gyakorlatát mint rituális rendszert egészében tekintsük, és megnézzük, hogy milyen rendszerekkel tart kapcsolatot. Az a rendszer, amihez a magyar kutatások egyik visszatérő feltételezése a halottlátót kapcsolta, a "klasszikus", észak-eurázsiai sámánizmus volt. A táltos-hiedelmek vonatkozásában töltött be bizonyos hézagpótló szerepet a halottlátó, ahogy fentebb említettem. Azt kell azonban mondanunk, hogy a magyar halottlátó gyakorlatának és a táltos hiedelmeinek, illetve halvány nyomokban megfogható - pl. a debreceni boszorkányperekből ismert - gyakorlatának semmi köze sincsen egymáshoz, legfeljebb annyi, hogy az újkori hiedelem/nonc/ákban - mint hasonló szerepet betöltő hiedelemalakokhoz néhány közös mondai motívum fűződik hozzájuk." Túl merész - és logikátlan - következtetésnek látszik a hiányzó láncszem-szerepből arra következtetni, hogy a magyar halottlátó lett légyen a honfoglalás kori magyar sámán transz-technikájának örököse. Egyebek mellett azért, mert semmiféle adatunk nincs az egyébként is sok bizonytalanság övezte honfoglalás kori és későbbi magyar táltos halottlátó szerepére vonatkozóan. Több köze látszik lenni a magyar halottlátónak azokhoz az európai varázslókhoz, akik talán egy óindoeurópai - vagy legalábbis egyes indoeurópai népekhez köthető - sámánizmus (középkorig-újkorig fennmaradt nyomainak) letéteményesei. Elsősorban az Alpok vidékén (olasz és német nyelvterületen egyaránt), a Balkánon (délszláv, albán) és a Baltikumban működtek az újkorig olyan varázslók, akik a túlvilággal való kapcsolatteremtés módszerét és közösségi szerepüket tekintve egyaránt samanisztikusnak nevezhetők. 12 Feltehetően egyfajta kettős sámánizmus - vagy legalábbis egy mitikus szinten összefüggő kettős rendszer - nyomairól van szó, ahol a "fehér" ágat (mennydörgésistennel kapcsolatot tartó) férfi-varázslók képviselik, akik transzban, álomban megélt lélek-utazásaik révén a túlvilágra jutva a halottakkal, vagy a szomszéd közösség varázslóinak leikéivel harcolnak a termés megszerzéséért, az év vagy az agrárciklusok kezdetén. A "fekete" ág a női ág: úgy látszik, hogy - legalábbis az Alpok vidékén és a Balkánon - egyidejűleg létezik egy, az előbbivel össze29