Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Bellon Tibor Szeged: Reformátusok és katolikusok érdekellentéte a Nagykunságban

kell tartanunk, hogy mind a világi, gazdasági mind az egyházi ügyek az ő elképzelésük szerint alakultak. A templomba járás erkölcsi kötelessége volt mindenkinek. Erre mind az egyház mind a tanács szigorúan ügyelt. Egységesen szigorú erkölcsrend uralkodott mind a templom falain belül, mind kívül, ez egyaránt érvényes volt a közösség minden tagjára, legyen az polgár, tisztségviselő vagy éppen egyházi ember. A templomban az illő viselkedést számon kérték. Nemes Marjai Jánost a kunhegyesi tanács azért büntette meg szigorúan, mert a vasárnapi istentiszteleten "a prédikáló személyt megszólította, hogy nagyobban beszélne". Azzal mentette magát, hogy "kívánta a beszélő szájából kijött igéket hallani". A tanács azonban szentségtörésnek tartotta a cselekedetét, a "köz gyülekezetnek és szent helynek ily módon történt megsértéséért" kellett súlyos pénzbüntetést fizetnie a templom kasszájába."

1 A presbitérium a papválasztáskor külön ügyelt arra, hogy ékes beszédű, erős hangú legyen a jelölt. 1825-ben a kunhegyesi consistorium előtt ifjú Kulifai Zsigmond tiszteletes prédikációja "különös kedvességet nyert, és bár szava hangjával nem eléggé láttatna is még most mindeneknek kívánságát betölteni" megválasztják abban a reményben, hogy a "szava hangjával teljes megelégedésére lesz ezen gyülekezetnek."

17 Kunhegyesi legények pedig azért kerültek a bírák elé, mert "lakodalom alkalmatosságával a templomba pályinkát vivén ott minden tartózkodás nélkül az Isteni tiszteletre megjelenteknek nagy botránkozására abból ittak" ezért mindegyiket 12 kemény pálca ütésre büntették.

18 De még arra is kiterjedt a figyelem, hogy a templomba milyen viseletben járjanak. A kunszentmártoni tanács 1768-ban megtiltja, hogy "senki a Szent Templomba gatyában másoknak botránkoztatására ne járjon, hanem nadrágban, hogy így minden csínossággal külsőképpen is amint szegény sora engedi, az Úr Istennek imádására menni látczassék."

19 1795-ben a kevi tanács ült össze istentisztelet után, hogy néhai Vintze Pál úr árváját Vintze Márta "hajadon Leány Aszszonyt" megrója, mivel az "kalap feltéve jelent meg a templomban a törvényes szokások ellenére." A tanácsban a prédikátor is jelen volt, aki "szép móddal megintette" hogy többé ezt ne cselekedje, mert különben eklézsia követés lesz a dologból.

20 A Jászkun Kerület Közgyűlése a tanácsbelieket inti, mivel gyakran tapasztalni, hogy a tanácsi gyűlésekre és az isteni tiszteletekre "sokszor alább való ruhákban" jelennek meg, "az legalább való gazdáknál is illetlenebb viseletben".

21 Azt is szabályozták, hogy a tanácsbeliek templomi ülésrendje miként alakuljon.

22 A harangozás rendjét is többször módosították, sokszor a helyi kívánságoknak megfelelően. Kunhegyesen pl. "néhány becsületes lakosok" azt kérik, hogy "a kisebb haranggal való harangozást mindenkor meg nem hallhatván, 296