Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Bellon Tibor Szeged: Reformátusok és katolikusok érdekellentéte a Nagykunságban

máznak, hanem az egyéb irányú anyaggyűjtés során kijegyzett adatok adják, így az esetlegességgel számolnunk kell. A Nagykunságot az előttünk járók Hatkunság néven is emlegették annak okán, hogy a török idők alatt elnéptelenedett sűrű falurendszerből mindössze hat épült újjá, vált mezővárossá. Ebből öt egységesen protestáns: Kunhegyes, Kunmadaras, Karcag, Kisújszállás és Túrkeve. A hatodik, Kunszentmárton 1719-ben népesedett be Jászapátiból származó katolikusokkal. A kunsági mezővárosokban kevésszámú görög kereskedő élt, Karcagon templomot is építettek maguknak a 18. század végén. A 19. századra egyre inkább kiszorultak a kereskedelemből, helyüket a zsidók vették át. A társadalmi és vallási képet a katolikusok változtatták meg. Jelentős számban költöztek be a 18. század második felében a Nagykunságba, elsősorban az egri egyházmegye területéről. Beköltöztetésük az őslakosoknak számítók határozott ellenkezése dacára, Mária Terézia ill. a bécsi udvar parancsára történt. Hogy a címben jelzett érdekellentét alapja világosabb legyen, szükséges néhány szóval bemutatni azokat a gazdasági viszonyokat, amelyek a vizsgált időszakot meghatározták. 1745-ben az önmegváltással, a redemptióval a Jászkunság népe visszaszerezte az önállóságát, megteremtette a polgári magántulajdont. A lakosok maguk vállalták a földesúr kártalanítását, ki-ki gazdasági erejéhez mérten fizette a város határára és a külső pusztákra arányosan kivetett terhet. Minden későbbi jognak ez az aránykulcs vált az alapjává. A befizetett összeg arányában részesedtek a határból, a tulajdoni részarányt ez határozta meg. Tehát 1745-ben a redemptióval a földet váltott lakosok a teljes határra jogot szereztek. A lakosság egyharmada kívül maradt a földváltáson. Ők maguk személyükben szabaddá váltak, de földtulajdonuk nem volt. A birtokon belül került redemptusok a jogaikat különböző rendszabályokkal igyekeztek biztosítani, elsősorban a földtulajdon védelmében. Ezek a szabályok lehetővé tették a birtokon belül lévőknek a nagyfokú védelmet, és kirekesztettek mindenkit, aki nem volt földváltó. így a később beköltöző katolikusokra is ez a sors várt. Az ellentét forrása volt az is, hogy az udvar a katolikus jászoknak inkább kedvezett, míg a protestáns kunokat igyekezett kívül rekeszteni a hatalomból. Tanulságos idézni egy 1790-ből való példát. A jászberényi kerületi közgyűlés jegyzőkönyvében olvashatjuk a nagykunságiak panaszát, hogy "mindjárt a gyűlésnek kinyitásánál tapasztaltuk, hogy köztünk és a jászok között, vagy igazabban a pápisták és a reformátusok között mégsem aludt meg azon gyülölségnek tüze, melyet azt gondoltuk volna, hogy II. József 9 esztendeig való uralkodása és az alatt behozott arany türedelem mindeneknek szívéből ki oltott. Tapasztaltuk pedig ezt leginkább abból, hogy valamint mi privilegiális 292