Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Barna Gábor Budapest: Vallás és identitás. Szlovák reformátusok

vizsgáljam, megnézzem benne a református vallás és a református egyház szerepét. Szeretném értelmezni, magyarázni ezt a társadalmi folyamatot, s benne a vallásnak az etnikus identitás megfogalmazásában elfoglalt helyét. Szeretném megtudni, hogy határozzák meg magukat, minek tartják magukat a vizsgált falvak református lakói. Azok a szlovákosító tendenciák, amelyek ugyan jelentkeztek már az első republika alatt, csak most 1945 után teljesedtek ki igazán, amikor a civil társadalom erejét a totális állam megtörte. S ez az államhatalom ateista és szlovák volt. Benne tehát sem a magyar életnek, sem a református magyar életnek nem sok tér jutott. S bár ez az állam az elmúlt egy-két évben Szlovákiában is megbukott, a mai helyzetet ennek évtizedes ténykedései alakították ki, s határozzák meg. Röviden tekintsük át ezeket a társadalmi mozgásokat a vizsgált abaúji települések közösségi életében, gazdasági életében, iskola-ügyében és végül külön vizsgáljuk meg a reformátusság, s a református egyház helyzetét! S mindezek függvényében a lakosság azonosságtudatát, önmeghatározását s ezek változásait! Bár a magyarság az I. világháború után ezen a vidéken is kisebbségbe került, az első csehszlovák republika polgári berendezkedése nagyobb részt érintetlenül hagyta a magántulajdont és a jórészt ezen alapuló társadalmi önszerveződéseket. Ahol tehette, természetesen beavatkozott, hiszen az első republika alatti földosztás során erre a vidékre is költöztettek északabbi megyék területéről szlovák földhöz juttatottakat, akik földet az itt élő magyarok rovására kaptak. Ám ezek - ha nem voltak tömegesen - kénytelenek voltak alkalmazkodni az itt talált magyar falusi intézményekhez, ha máshogy nem gyerekeik révén abban be is tagolódtak, a magyar nyelvet is úgy-ahogy megtanulták. Példa erre a magyarbődi Gerec-család, akik Liptóból kerültek a faluba. Jöttek azonban a cseh és szlovák tanítók, hivatalnokok. A közigazgatás nyelve sem válthatott át azonnal a magyarról szlovákra, a különböző beadványok, összeírások stb. űrlapjai hosszú ideig két vagy háromnyelvüek voltak. Kassa, a vidék városi központja egészen az 1950-es évekig magyar nyelvű és többségű város volt, szlovákul persze majd mindenki tudott. S jelentős magyar kisebbség élt mindegyik környező mezővárosban is (Gálszécs, Eperjes, stb.).

J_ Ugyancsak magyar nyelvű is volt a kereskedelmet kézben tartó zsidóság, még ha az I. republika alatt külön nemzetiségként tartották őket számon. Az I. világháború után még folytatódó amerikás kivándorlás és visszavándorlás ezen a vidéken érintette a magyarságot is, alkalmanként az ő anyagi erejét is növelve. Mindegyik faluban említenek amerikás családokat, akik a családfő kinti keresetéből tudtak idehaza nagyobb földet vásárolni. 284