Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Molnár Ambrus Mátrafüred: A Református Teológia Doktorok Kollégiuma Vallási Néprajzi Szekció határon túli kutatásai és eredményei

bonás vonásokkal átszövi, lehet, hogy érdekes és praktikus alkalmazásokat nyújt, lehet, hogy különös rituálékat teremt, de mindenikben a saját lelke nyilatkozik meg. Éppen ezért fölöttébb érdekes a lelkipásztorkodás szempontjából, mindaz, amit néptheológia név alá foglalhatunk. Felvetjük tehát az eszmét, és felkérjük azokat a lelkésztársainkat, akiknek idejük és kedvük van, ilyen tanulmányok folytatására, figyeljék meg, jegyezzék le a református néptheológia alapvonásait." A munka, a népi vallásosság, a vallásos hagyományok összegyűjtése sürgősségét így indokolja: "Ne feledjük, hogy népünk kultúrai válságon megy át, falujában naiv világa foszlik szét. Meg kell tehát menteni a magyar református néplélek eme legdrágább alkotásait. Mivel a kálvinista pap áll legközelebb a református magyar néplélek szentélyéhez, tartozó kötelessége, hogy itt is megállja a helyét." RAVASZ felhívását megelőzően és azzal egyidőben is voltak magányos munkásai a református népi vallásosság gyűjtésének és feldolgozásának. A teljesség igénye nélkül hadd álljon itt néhányuk neve: BAKSAY Sándor, dunamelléki református püspök, szépíró (1832-1915) a legszélesebb körű felelősséggel foglalkozott - főként szépirodalmi formában - a reformátusság életével, hagyománya, kultúrája értékeinek megőrzésével és továbbadásával. KISS Géza, kákicsi lelkész (1891-1947) a pusztuló, egykéző baranyai magyar reformátusságéit felelősséget érző és áldozatot hozó szolgálata az ormánsági, vallásos népi kultúra emlékeinek megőrzése mellett ez értékes népcsoport megmentésére irányult. Kifejezetten vallási néprajzi tevékenységnek nevezhető az a gyűjtés, amelyet az 1930-as évek elején SZABÓ Zoltán és VJSZASZY Kálmán a Sárospataki Református Teológiai Akadémia professzorai indítottak el és irányítottak. UJSZÁSZY Kálmán "A falu" c. (Sárospatak, 1936) gyűjtési útmutatója "egyházrajz" cím alá foglalta azokat a kérdéseket, melyeknek alapján az önkéntes néprajzi gyűjtők, teológus diákok, lelkészek az egyház múltja, történelme, a jelen vallásos élete, kegyességi gyakorlata és vallásos szokásai iránt érdeklődhetnek. RAVASZ felhívására - a fentieken túl - ILLYÉS Endre, debreceni teológia professzor munkássága tekinthető a legjelentősebb visszhangnak. Vallási néprajzi tárgyú munkái közül a három legjelentősebb, a megjelenés sorrendjében a következő: 1.) "A magyar református földmívelő nép lelki élete különös tekintettel vallásos világára. Szeged, 1931. 2.) A magyar református földmívelő ifjúság lelkigondozásának története. Debrecen, 1936, 3.) Egyházfegyelem a magyar református egyházban (XVI-XIX. századokban). Debrecen, 1941. 273