Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Csoma Gergely Budapest: A moldvai csángó magyarok szerelmi varázslása

Kályhából kimensz e házba. Te addig se ne egyél, se ne igyál, Se ne aluggyál, amig Hezzám Te (Borihoz) el nem jössz! Ne úgy jöjj, mint a szél, mint az eső, Mint a havazó, jöjj, mint a gondolat!" (Klézse, 68 éves asszony, 1989.) "Ezelőtt... mellik tud csánni bé, csánni ki... halltam én es, hogy csánták, de nem tudom mit mond, vagy mit csán? Halltam, megdzsújcs... megdeszkentálja ádik a gyortyát, sz ad annak a leánkának három gyorcsát, vaj ötö, hogy ő azt a gyortyát gyújcsa meg, s ragassza fel egy deszkára. Hogy mongyák?... Ragaszt fel egy gyortyát: "Hogy ég az a gyortya, Ugy égjen a legénynek a szive, utánna" Ezt halltam én, ennyit tudok, ennyit mondok." Más: "Ej, még halltam, hogy elveszen egy servetet (kendőt) egy bundért, egy zinget - hogy mongyák megiknál? - a legényét, s megtekeri az ágy lábát. Érti mi az? Az ágy lábához odatekeri, hogy: "Akkor mennyen el tölle, Mikor az ágy lábától elmenen." De... én nem hiszek ezekben, mert én nem cseróltam (próbáltam.) (Lujzikalugor, 52 éves asszony, 1990.) A megunt, nem szeretett feleség búsúltában mind csak kénytelen valamit csinálni, hogy megkösse emberét, és az újra kívánja: "Egy népnek, (asszony) melliknek volt rossz embere, (hogy) megváltódj ék jóra, felhágott a kosorbe (hamuhúzó) mellikkel húzod a kemecéből. (Felülte, mint boszorkány a seprűre, arra) csurdánd (meztelenül) kerülte a házat. Háromcor, éjend. Mondott valamitjén nem tudom." (Jugán, 75 éves férfi, 1988.) "Mikor az ember az asszonyt megunta, nem fogta szeretni asszonyát, az ember... Nem fogta szeretni, s nem nézett rea, s nem fogta szeretni. Az aszszony eleget szegény... no, eleget így, eleget úgy, erre, emerre... az ember nem! Az ember rosszaskodott, rosszaskodott, hamiskodott az ember. Jó... Az asszony nekifogott, tanították az asszonyt es úgy!... Levágta a körmeit, innét, körmeit levágta. Levágta innét körmeit, levágta hajából izét... levágta innét is a haját (szeméremtestéről). Onnét es vágott egy cseppet! Onnét es... vágott egy cseppet. Ezt a hajat, ezt a hajat, ezt a körmöt, ezt a körmöt... jó, gátá (vége)! Mikor a plit (tűzhelyvas) jó veres vót, a plit ég... igen. Megértette maga, mit mondtam én? Innét es, innét es, innét es, innét es. Megértette? Igen?... Megértett... na, ezt nem tudom elmondani a gyerek előtt... Figyeljen ide! S... e... mikor a plit jó veres volt, a plit, akkor oda ezket oda feltette oda. Feltette az asszony, s akkor kezdtek égegetni, s a késnek a hegyivel, késvei... Forgatgatta, forgatgatta, forgatgatta... az égett ott. Forgatgatta, míg lett olyan pili, mint a hamu. Olyan pili, mint a hamu. Olyan lett, olyan lett. 211