Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Csoma Gergely Budapest: A moldvai csángó magyarok szerelmi varázslása

Ment sok időig, sok időig így, mikor egyszer - aszongya: "há, lássa!" A legénynek annak a... há... lábai récelábak! Hát nézi a fejit, hát récefej! S akkor az asszony csak vetett egy keresztet, s akkor elfutott. S akkor úgy megijedett, hogy abból az ijedtségből meg es halt a lány es." (Lujzikalugar, 52 éves asszony, 1990.) A szerelmi varázslások gyakorlói a házasságjóslásokon túl ismerik a "megkötéseket" és az "oldásokat" is. A szerelmes leányok változatos módjait ismerik a megkötéseknek. A legegyszerűbbnek a megitatás, vagy "megétetés" tűnik a szerelmes leány számára, de a legények is ismerik ezt. "Péter ménen az annyához, s mért ménen oda, hogy, s mint, s örökkétig veszekednek. Aztán megmondta, ez a Bori, ez, a Jánóéké, aszongya: "te, képzed, hogy mit csánt - aszongya - hogy ő... veled, veled csúfolkodgyék, ne tarcson hozzád. "Aszongya: "betett vagy egy kicsit... ott, ojankorét, megvan a csiklója az asszonynak borba, s megitta, s csak örökké odamenen az annyához, s a másikat... veri otthon az asszonyát. Azért ménen oda." aszongya: "csánnak!" Mennyi bolondság dolog... annyi van, hogy, hogy nem es tudnád felfejzedni. Annyit csánnak! Más tuggya, más ebbe jár. Ullan dolgokba... mindenféle maszkerálót (álarcotjelmezt) felizélnek. Isten őrizz!" (Somoska, 31 éves asszony, 1990.) "A leány ment a bábához (vénasszonyhoz), hogy csináltassa meg a legényt. Ott aztán a levet - mert lével dolgoznak! - itassák meg a legénnyel. S a legényt úgy elbolondiccsák, hogy attól nem tudnak semmit mondani, hogy nem neki való. Mint a vakok, úgy ménen a leány után! A leány megmossa a gatyáját, s abból a mocskos vízből vészen ki, s itassa valami italval. Kellett szeresse, mert megitta a mocskos levet. S későbbre gyűlölte meg, mert ugye, nem tart sokat. A legény hányta aztán: "El kellett vegyelek, mert megittam a szaros levet!" (Diószeg, 45 éves asszony, 1988.) "Innét a, jött fel egy legény, odament. Régen nem vót szabad, hogy vevőggyenek el, az ilyen magyar az oláhval. Osztán, micsinyáltak, mit nem... csinyáltak, hogy oda kellett menni éjjel. Aszonták nádszálat... asztán mikor odaért, kellett neki aggyonak édestejet, mert ha nem, hólt meg! Ugy kellett mennye!" (Arini, 80 éves asszony, 1983.) "Aki deszkentálással (varázslással) veszi el, erővel, annak van egy timpje (ideje), s ha az kitelik, élettyik az ullannak soha nincs! Aztán gyűlöli meg másikat." "S én ezket halltam én es, hogy illeneket csánnyák, de féltem... Én 206