Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Tánczos Vilmos Kolozsvár: A moldvai magyarok búcsúvezetői

komoniszt, ameljik ötöt bántsa. Aszondja: - Há hónap miféle innep van, maga tudja-e? - Há hodne tudjam? Miétt kérdezi atyaszága? Áldozócsütörtök! - No akkor maradjon itt, kap éledelmet sz szobát. - No így osztá hoztam nyócvan darab kereszteckét, sz iljen kici könyveket, sz naptárokot. Sz innét küldtem ki a pénzt nekik. De osztán mikor kimentem az asszonval 53-ba - vot szabad jegyem me vaszutasz votam -, akkor má elzárták vot."

28 Barna Gábor nemrég arra figyelmeztetett, hogy a moldvai magyarság csíksomlyói búcsújárására vonatkozó történeti adatok nagyon gyérek, szinte teljesen hiányzanak.

29 Ebből az következik, hogy felül kell vizsgálni azt a nézetet, amely szerint a moldvai magyarság századokon át szoros kapcsolatot tartott Csíksomlyóval, s meg kell állapítani a kapcsolatok tényleges tartalmát, a ferences kolostor szellemi hatásának erősségét. Nos, ha a búcsúvezetők énekrepertoárját, a minden faluban előforduló Cantionalék nagy számát tekintjük, s figyelembe vesszük, hogy a somlyói Mária tisztelete egész Moldvában általánosan elterjedt (alig akad ma olyan csángó, aki legalább egyszer ne fordult volna meg Csíksomlyón), akkor joggal feltételezhetjük, hogy ez a kapcsolat valóban szoros volt. A moldvai magyarság népi vallásossága Csíksomlyó szellemiségének meghatározó hatását mutatja. Sajnálatos és szomorú dolog, hogy az anyanyelvüség háttérbe szorulásával, az asszimilálódás előrehaladásával ez a hatás egyre nehezebben tetten érhető. A "deákok" nyomdokaiba lépett, de mára erősen megfogyatkozott számú, kiöregedett búcsúvezetők nem neveltek ki maguk helyett utódokat, akik a Csíksomlyó közvetítésével Moldvába került és ott a mai napig megőrzött ősi magyar egyházi zenei kultúrát a Szeret mentén tovább éltethetnék. Mivel e tekintetben valóban a huszonnegyedik órában járunk, föltétlen szükséges volna még fellelhető ősi dallamokat lejegyezni, rögzíteni. A karácsonyi, halotti, nagyböjti, és Mária-énekek adatközlői között ma még találunk olyanokat, akikkel eredeti hanglemezfelvételeket is lehetne készíteni. Az egyszerű kántorok által Csíkban és Moldvában megőrzött népénekekkel mindezidáig méltatlanul mostohán bánt a magyar "magaskultúra". Virt László joggal nehezményezi, hogy a Domokos Pál Péter által felfedezett XVII-XVIII. századi kéziratos énekeskönyvek eddig még nem találtak kiadóra, s így ezek az értékek, amelyek önazonosságuk autentikus hordozói, nem juthatnak vissza a nagyközönséghez.

30 Itt nem elsősorban a nyelvvesztés határáig jutott moldvai magyarságra, hanem a különféle áldatlan művi beavatkozások nyomán önazonosságában veszélyeztetett székelységre és a magyarság egészére gondolhatunk. "Lassan kihal az a korosztály, mely még természetes módon ismeri e népénekeket. Egy könyvkiadó most még könnyebben segíthetne visszaoltani a székelységbe saját kultúráját, mert még élnek az autentikus birtokosok. A 163