Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Tánczos Vilmos Kolozsvár: A moldvai magyarok búcsúvezetői

csús ünnepein is, ahol a még élő búcsúvezetők ugyancsak szerephez jutnak. Csíksomlyó azonban a maga történelmi múltjával, szellemi kisugárzásával, s nem utolsó sorban viszonylagos földrajzi közelsége folytán még ma is jelentős szerepet játszik a moldvai magyarság vallásos életében. A közösségi és vallásos élményt nyújtó nagy pünkösdi búcsúk, illetve az őszi "kisbúcsúk" (szept. 8.) alkalmával sokan azért látogatják a kegyhelyet, mert itt anyanyelvükön énekelhetnek, imádkozhatnak és gyónhatnak. Az élmény akkor teljes igazán, ha a csoportban van olyan vezető, aki ismeri a magyar egyházi énekeket, imádságokat, s így a keresztútjáráson, a körmeneten, a búcsú vigiliáján stb. betöltheti az irányító szerepét. Sajnos, az asszimilációs folyamat előrehaladtával a magyar egyházi énekeket, imaszövegeket ismerő búcsúvezetők mára már annyira megritkultak, illetve kiöregedtek, hogy a moldvai magyarok zömének búcsúvezető nélkül kell útra kelniük, s ezeknek a falvaknak a búcsúsai csak a kegyhelyen csatlakoznak azokhoz a csoportokhoz, amelyeknek van vezetőjük. Újabban a csíksomlyói búcsúkon már csak két, legföljebb három búcsúvezető irányítja a moldvai magyarok ájtatoskodását. Az otthoni elinduláskor az amúgy is kis számú búcsúvezetőnek alig van szerepe: a moldvaiak nem keresztek alatt, hanem kisebb-nagyobb csoportokban érkeznek Csíksomlyóra: legtöbben vonattal jönnek, de egyes falvakban hagyománya van annak is, hogy autóbusszal látogatják a somlyói, máriaradnai és caçicai búcsúkat. (A több autóbusszal érkező lujzikalagoriak 1990-ben mintegy 3-400-an voltak jelen a somlyói pünkösdi búcsún.) Bár a búcsúvezetők nem szervezik a szomszédi, baráti, rokoni kisközösségek búcsús csoportjait, a falu népe már a búcsú előtt tájékozódik arról, hogy lesz-e majd vezetője a kegyhelyen. ("Mikor közeledik az üdő, akkor csak kérdeznek ingem, hogy én mejek-e? Me ha én jövök, akkor jőnek ők es sokan, s ha nem, akkor nem mernek indulni, me azt mondják, hogy véllem biztosabb."

7

) A búcsúra menet és a búcsúról jövet, ha az autóbuszban vagy a vonaton ott van az illető falu búcsúvezetője, akkor ő irányítja útközben az éneklést: "Mikor jöttünk eccer vissza a lészpediekvel, nagy csokron énekeltünk Gyimesz állomászba. A vonat ott meg vot állva, sz mü énekeltük az 0, áldott Szüzanyáf. Meghallta az impegát (=forgalmista): - Állj meg te, állj meg, hogy foggyon ki az ének! - A vonatot nem engedte el, me mü az iránnyába vótunk, az állomásziránt. Sz mikor kivégzettük, uttyát adta a vonatnak."

9 Régebb a gyalogos zarándoklatok idején a moldvai búcsúsok csoportjait a búcsúvezetők vezették át a jól ismert hegyi ösvényeken, rövidítéseken: "Tämpoi Isvány vót a vezető, Kakát Isványnak mondták, de meghót. Ő vót a vezető, ő tudta az utat, hogy hol kell menni. Me nem mindenki tudta! Én 37151