Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Mohay Tamás Budapest: Hagyomány és hagyományteremtés a csíksomlyói búcsún

le, megpihennek a domboldalon vagy a borvízforrásnál, visszatérnek a templomhoz. Útközben megállnak az árusoknál. A templom misén - vagy akár több misén is - vesznek részt, gyónnak, misében vagy azon kívül áldoznak. Aki hosszabb időre jött, az az éjszakát vagy a szálláshelyén, vagy a templomban tölti, virrasztva, imádkozva, bóbiskolva. Szombaton és vasárnap hajnalban a búcsús csoportok, főleg a gyimesi és moldvai csángók a felkelő Napot nézik, énekelve, imádkozva várják a Szentlélek megjelenését. Ez a rend érvényesült korábban is: egyénileg és kis csoportokban körülbelül ezt járták végig akár már csütörtökön, akár csak hétfőn délután érkeztek meg. A korábbi idők egyik jellegzetessége éppen az volt, hogy a búcsú napjaiban semmi olyasmi nem történt, ami lényegesen előmozdította vagy hátráltatta volna ennek a megvalósulását: nem volt egy olyan kitüntetett esemény, ami maga köré szervezte volna a tömegek mozgását. 1990-ben a szombat délutáni körmenet töltötte be ezt a szerepet, folytatva egy negyven év előtt megszakadt hagyományt. Ahogy a búcsú terének a kegytemplom szentélye a szimbolikus középpontja, úgy a búcsú idejének ilyen központja a körmenet volt. Aki ebben az évben részt akart venni a somlyói búcsún, az lehetőleg ott volt a körmeneten; ha csak azon volt ott, már elmondhatta, hogy jelen volt a búcsúban, noha esetleg lehetett hiányérzete, hogy nem virrasztott, vagy nem látta a napkeltét. Voltak búcsús csoportok, amelyek kifejezetten a körmenet kezdetére időzítették megérkezésüket, például a gyimesi csángók oszlopa akkortájt vonult be Csobotfalva felől. Hasonlóképpen a legközelebbi falvakból, meg Magyarországról is sokan ekkorra érkeztek meg. Természetes, hogy a legnagyobb tömeg egyszerre akkor volt Csíksomlyón, becslések szerint kb. 100-120 ezer ember. A körmenet a kegytemplomtól indult, az árvaház és a borvízforrás mellett elhaladva fölkanyarodott a domboldalra, és az erdőt megkerülve jutott föl a kápolnákig. Onnan a Szent Antal kápolnát érintve jött vissza a templomig. A délután kettő körül megindult menet eleje kb. másfél óra múlva ért vissza kiindulási helyére, és ettől kezdve órákon át a teljes útvonalat embergyürü kerítette. Az utolsó csoportok sötétedés tájékán, este 7 óra körül értek vissza. A körmenetben a falvak ill. a búcsús csoportok sorrendjét az a hagyományos előírás szabta meg, aminek eredete régi időkre megy vissza. Folyamatosságát megint csak a "szakértők" közreműködésének köszönhette: újságban megjelent, rádióban bemondták, a templom hátsó oszlopán ki volt függesztve, és díszes kézírásos betűkkel a templomkertben felállított kőoszlop oldalára is kihelyezték.

25 A körmenetre rendbehozták a laboriumot,

2b és a falvak népe is felújította vagy elővette régi templomi zászlóit. Ezek szerepe és sokszínűsége külön elemzés tárgya lehetne, hiszen a zászlók a menet élén haladva a 139