Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Nagy Olga Kolozsvár: A népi vallásosság sajátosságai

arról, hogy György Zsuzsa kolozsi asszony például hányszor ment rákos férje és halálos beteg fia miatt különböző pópákhoz, akiknek az a hírük volt, hogy miséik foganatosak. Ugyanakkor a pap tanácsa szerint többhetes böjtölést is tartott. Megdöbbenve olvashatjuk a macskási román papnál a nagyboldogasszonyi búcsú alkalmával tett látogatását, aki az istentisztelet után előírta, hogy kilenc misét fizessen ki... Vagy a keresztúri papnál tett látogatását, aki hatheti böjtöt ajánlott a misék mellé, s a misepénz mellé egyben "két mélytányért, két lapostányért, két kanalat, két kést, két villát, két zellert, fokhagymát, olajat" is kért a jobb hatékonyság érdekében. Vagy olvashatunk a dési, a ploszkosi, gyéresi román pap miséiről... és még sorolhatnám. És bármennyire babonának tekintjük is mindezt, sőt sanda gyanúnkat is megfogalmazhatnók a pópák szélhámosságáról, György Zsuzsa és azok szempontjából, akik ezt a praktikát igénybe vették, vallási indokot kell felismernünk bennük. Érdekes módon a falubeli reformátusok nem is foglalnak állást, arra gondolva, hogy bárki juthat olyan helyzetbe, hogy végső kétségbeesésben ilyen praktikákhoz kell folyamodnia. Eszerint nekünk sincs jogunk arra, hogy ezt ne vallási tényként fogjuk fel. A református Győri Klára Kiszáradt az én örömem... című önéletrajzi vallomásában

9 elmondja, hogy férjét otthagyta, ám valamilyen belső kényszerből mégis visszatért hozzá. Később megtudta, hogy férje a katolikus pappal misét mondatott az ő hazatérése érdekében. S halálig hitt abban, hogy ez késztette (kényszerítette) őt arra, hogy meggyőződése ellenére visszamenjen férjéhez. b) Ugyanígy eredménytelenül harcolt a református egyház a halottak napi "világítás" ellen. Ez a falun és városon egyaránt dívó szokás a halállal kapcsolatos szorongás máig le nem győzött, erős jelenlétével magyarázható, és bár különösen városon egyre jelképesebben jelentkezik, az ősi motivációk elhalványulnak, ezek soha ki nem vesznek. Hogy a világítás a reformátusok között az egyház minden tiltakozása ellenére nemhogy ki nem vész, hanem egyre terjed, ennek oka nem elsősorban a vallási indítékok felerősödése, mint inkább a szertartásosság, ünnepélyesség iránti igény. Egyházi tanítások "lefordítása" Már "A törvény szorításában" című munkámban

10 utaltam arra, hogy több középkorú, illetve idős ember arra a kérdésre: "Mi a predestináció?" - azt felelte, hogy ezt a szót nem is hallotta. Ugyanakkor talán nem érdektelen arra 13