Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)
Mohay Tamás Budapest: Hagyomány és hagyományteremtés a csíksomlyói búcsún
leírása az egyetlen helyes mód a közösség életfelfogásának helyes ábrázolására, feltéve, ha a kutató ért az esetlegességek, sőt még a feltűnő ritkaságoknak is a közösség arculatába való igaz beillesztéséhez." 3 Anélkül, hogy belemerészkednék a búcsújárás kutatástörténetének elemzésébe, megemlítem, hogy a búcsújáróhelyekről szóló korai írások (Bálint Sándoré Radnáról 4 , Bonomi Jenőé Solymárról 5 ), vagy a későbbiek (Schräm Ferencé Máriabesnyőről 6 , Bárth Jánosé Hajósról, Doroszlóról 7 , Barna Gábor számos tanulmánya 8 ) gazdag adatanyaguk és az eredetre, változásokra utaló árnyalt elemzéseik mellett is nemigen tartalmaznak olyan leírást, amiből az olvasó átfogó képet kaphatna egy konkrét búcsú lefolyásáról a maga esetlegességeivel együtt. Ez az általános helyzet természetesen a csíksomlyói pünkösdi búcsúra is áll, amiről sokan és sokfélét írtak távolabbi 9 és közelebbi 10 szemlélők egyaránt, megemlítve a számunkra legfontosabb jelenségeket (pl. Bosnyák Sándor a napvárást", Daczó Árpád a Babba Máriának nevezett mitikus alakot 12 ), vagy csak utalva a búcsúnak a falusiak vallásosságában betöltött fontos szerepére (Székely László 13 ). Nem tagadhatom, hogy mindez némi hiányérzettel tölt el, s ezért ebben a rövid írásban arra keresek választ, milyen fogódzók találhatók egy olyan búcsú-leíráshoz, amely túlmegy a jelenségek föl leltározásán vagy a riportszerű közvetlenségen, ugyanakkor tartózkodik az esetleges megfigyelésekre és szórványos adatokra támaszkodó indokolatlan általánosításoktól. Bonyolult módszertani problémák szövevényébe vezetne, ha megvizsgálnánk azt a kérdést, hogy mi tekinthető értelmes vizsgálati egységnek a néprajzi kutatásban, s hogy ami összetett vizsgálati egység az egyik megközelítésben, az hogyan válik "adattá", az általánosítás alapjává egy másikban. Magam úgy gondolom, hogy Vaj kai Aurél fent idézett szavait érdemes újra megfontolni, és - elméleti tételek hosszas boncolgatása helyett ill. előtt - érdemes konkrét elemzésekkel alátámasztani egy olyanfajta megközelítés jogosultságát, amely egyfelől az egyént, másfelől (a szokásszerüen ismétlődő cselekvések esetében) az egyes eseményeket veszi nagyító alá, hasonlóképpen ahhoz, ahogyan például Alan Macfarlane egy 17. századi angol lelkész 14 , vagy Carlo Ginzburg egy 16. századi molnár 15 világképét rekonstruálta. Ha a csíksomlyói búcsúról bármi érvényeset meg akarunk tudni, akkor a búcsút nem valami elvont entitásként érdemes felfognunk, amelynek újra meg újra csak mintegy a felületét tagadhatjuk meg a megvalósuláskor, s ebből kellene, az esetlegességek lehántásával a "lényegest", az "állandót" kibontanunk; hanem inkább arra kell tekintettel lennünk, hogy minden megvalósult búcsú a maga nemében egyedi, s a lényeges benne olykor éppen nem az ismétlődő, hanem az esetleges, a soha vissza nem térő. Az egyediség ezen túl a búcsúban résztvevőkre (akár sokadszorra résztvevőkre) és ugyanannyira a búcsúban megfigyelőként résztvevőkre is vonatkozik. Máshogy figyel az, aki először 131
