Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Nagy Olga Kolozsvár: A népi vallásosság sajátosságai

dögről szóló meséje, amelyet a középkorban olyan gyakran hallott, s amelyet úgy fordított le magának, hogy az őt segítségül hívó ördög a szegényt meggazdagítja, majd a pokolra nem őt, hanem a kifosztott gazdagot viszi.

2 A vallással, vallásos tudattal kapcsolatos vizsgálataim több Maros menti és mezőségi faluban kialakította bennem azt a meggyőződést, hogy a nép mindent a maga lelkére szab, a vallási tanításokból is csak azt fogadja el, ami vigasztaló, erőt adó. Hiszem, hogy ebben az elpusztíthatatlan élni akarás éppúgy közrejátszott, miként az a tény, hogy a természethez közelebb állt s az elvonttal szemben az érzékletes, érzékelhető dolgokat fogta fel. Hadd utaljak itt Lukács Józsefre, aki szerint már az antikvitásban a "népi kultuszok" elkülönültek az "olümposzi pantheontól". A Dionüszosz-kultusz jelentette a népit, szemben az arisztokratikus Apollón-kultusszal.

3 A református falvakban végzett vizsgálataim engem arról győztek meg, hogy alapvető egyházi tanokat, mint a "predestináció" vagy a túlvilági élet miként erre később még rátérek - a maguk nyelvére "fordították le". De hadd utaljak Jávor Kata hasonló megfigyelésére is: "Bár a varsányiak a maguk módján igen vallásosak, ennek gyakran az egyház által képviselt intézményes vallásossághoz nem sok köze van."

4 A fentiek alapján a népi vallásosság vizsgálata arra kötelez, hogy ne a dogmákhoz vagy saját (kutatói) elvárásainkhoz mérjük a megvizsgálandó népi vallásos jelenségeket. Próbáljuk megközelíteni azok szemszögéből, akik ezt élik és gyakorolják. Sajátos szinkretizmus Erdélyi Zsuzsanna Hegyet hágék, lőtőt lépek című archaikus imádsággyűjteménye

5 nemcsak azért jelentett nagy meglepetést, mert egy új és sajátos népköltészeti "műfajt" avatott, hanem azért is, mert egy olyan "laikus (népi) vallásosságot" hozott felszínre, amely szájhagyományként él. Témánk szempontjából ennek a kötetnek van még egy rendkívüli jelentősége, éspedig az, hogy a népi vallásosságnak arra a sajátosságára hívja fel a figyelmet, hogy ez sajátos szinkretizmus: a legősibb "pogány" indítékokat gyúrja egybe azokkal a szakrális indítékokkal, melyek már az egyházi hatásnak tudhatók be. A népi kollektív psziché tehát jól megőrizte az ősi szinkretizmusból származó ama egységesítő törekvést, amely minden időben egymással ellentétes hatásokat képes "kohójában" (Honti) összegyúrni. Ami e kohóban létrejön, azt a népi életösztön, az évezredes vitalitás határozza meg. E vitalitás magyarázza azt a sajátságos rétegződést is, amely még az egyház hatásának, sőt harcának elle11