Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)

Vallás és irodalom, vallásos költészet (imádságok, énekek, imaalkalmak, hitbuzgalmi és prédikációs irodalom) - Kothencz Kelemen: A Hajós környéki táj 19. századi vallásos ponyvanyomtatványai

VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. Rozália ezt az imát mondta el Erdélyi Zsuzsannának Nagyberényben (Somogy megye) 1968. december 17-én, amely alapján a néprajzkutató felfedezte a mű­fajt. A 98 éves korában is szellemileg friss, jó emlékező képességgel rendelkező adatközlő pénteki imának nevezte az imatípust.34 Fettich Nándor 1970. július 7-én Ferencz Rozáliától Petőmihályfán (Vas megye) gyűjtött egy 90 soros imádságot, amelynek 21-34. sora a Hét kereszt alatt... kezdetű imarészletet tartalmazza.35 A petőmihályfai imaváltozat zára­déka szerint, aki hétszer elmondja az imát, hét fő bűne nyer megbocsátást. Erdélyi Zsuzsanna szerint „Az egész magyar nyelvterületen előforduló szö­veg hol teljes egységben, hol részeiben, esetleg más imádságokhoz csapódva, viszonylag épen, romlás nélkül él. Ennek oka a ponyvára jutás, vagyis a Bagó Márton nyomdájából kimenő és több kiadásban rögzített szöveg ponyvái árusí­tása, ezzel könnyű terjedése főleg búcsújáróhelyek tömegei között.. .”36 Az archaikus imák jeles kutatója az imafajtát egyértelműen keresztény tudat- formájú-funkciójú szövegnek tekinti, és a szenvedéstörténet mozzanatai szerint a Mária keresi Krisztust-típusú imák közé sorolta. A Hét kereszt alatt lefekszek sort tartalmazó imát Polner Zoltán egy kupuszinai asszonytól Szegeden gyűjtötte fel, majd Silling István Kupuszinán tárta fel a népi ima nyomait.37 Takács György Erdélyben Csíkmindszenten, Gyergyóremetén, találta meg az ima változatát. A ponyvaimát a 19-20. század fordulóján Csernakeresztúrra települt bukovinai székelyek szintén ismerték.38 Összegzés helyett A Hajósról és környékéről előkerült vallásos ponyvanyomtatványok a mű­faj magyarországi terjedésének korai időszakából valók. A ponyvák budapesti, szegedi, kölni, zombori, znojmoi nyomdák termékeként kerültek a környékre. Terjesztésük feltehetőleg búcsúk alkalmával, valamint búcsús énekesek köz­vetítésével történt. Számos esetben a magyar kiadványok német megfelelői is fellelhetőek Hajóson a római katolikus hívők aprónyomtatványai között. Rész­letes nyelvi vizsgálatokkal megállapíthatóak a forrásanyagok és a fordításaik közötti kapcsolatok. Az előadásban vázlatosan ismertetett vallásos ponyvák további alapos, filo­lógiai elemzésével a fonémák, morfémák, szintaktikai kapcsolatok változásán 34 Erdélyi 1976, 269-274. 35 Fettich 1971,64. 36 Erdélyi 1976,274. 9. jegyzet 37 Polner 1985; Silling 2003, 368-369. 279. számú ima. 38 Takács 2011, 32., 37. 977

Next

/
Oldalképek
Tartalom