Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallás és irodalom, vallásos költészet (imádságok, énekek, imaalkalmak, hitbuzgalmi és prédikációs irodalom) - F. Tóth F. Péter: Antitrinitárius propaganda Heltai Hálójában
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. megvizsgálójának. Annak felötte mondatik fiúvá fogadásnak és Igazságnak avagy bizonyosságnak Lelkének; mert tanúbizonságot teszen a mü Lelkűnknek, hogy Istennek fiai vagyunk és a mennyei örökségnek örökesi; és az Istent kegyelmes Atyánknak kiáltatja müvélünk etc.”99 Az, hogy szentháromságtani nézeteinek előadása közben Heltai a Biblia bizonyos helyeire az antitrinitárius eszme elismert erdélyi képviselője, Dávid Ferenc gondolatainak közlésekor is rámutat, illeszkedik abba a koncepcióba, miszerint Heltai a Hálót egyfajta mintának is szánta az Erdélyből kirajzó antitrinitárius prédikátorok számára. Nem elégszik meg azzal, hogy közvetíti Dávid gondolatait, hanem a Szentírásban fellelhető magyarázatokkal is ellátja azokat. Az alábbiakban a citált bibliai helyeket abból a szempontból vizsgálom, hogy azok mennyire alkalmasak az antitrinitárius tanok alátámasztására, propagálására. A fordításból fentebb idézett szöveg az Apostoli Hitvallást idézi, amely az antitrinitáriusok számára a másik elfogadható szent szöveget jelentette a Biblia mellett: „Mert fogantatott szent Lélektől, és született szűz Máriától”. A Jézus születése körüli polémiákat tisztázandó rész alátámasztására Máté 1. versét jelöli ki Heltai, az utalás feloldása a következő: Mt 1,23: „Imé szűz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immánuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten”. Az angyali követség leírásához Lukács 2. verse kapcsolódik. Lk 2,9-11: „És imé az Úrnak angyala hozzájokjöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének. Es monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert imé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában”. Bár a születés ebben az idézetben is hangsúlyos részként szerepel, mégis hiányérzetünk támadhat, ha arra gondolunk, hogy Heltai a szöveg szerint olyan részre hivatkozik itt, ahol Gábriel angyal majd a fogantatásról, és Krisztus fiúságáról fog beszélni. A Háló bevezető részének más helyein szinte szó szerint ismétli Heltai a „fogantatott szent Lélektől, született szűz Máriától” kifejezést,100 viszont a tárgyalt hivatkozástól eltérően Luc 2. mellett Luc 1. is megjelenik hivatkozásként a marginálián, ami jól kiegészíti a már feloldott utalást. Lk 1,31-32.: „És imé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezd az ő nevét Jézusnak. Ez nagy leszen, és a Magasságos Fiának hívattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának királyi székét.” A marginália így pontatlannak tűnik, 99 Háló 1979,122-124. 100 Vö. Háló 1979,106., 116. 949
