Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallás és irodalom, vallásos költészet (imádságok, énekek, imaalkalmak, hitbuzgalmi és prédikációs irodalom) - F. Tóth F. Péter: Antitrinitárius propaganda Heltai Hálójában
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. Az alapige Szörényi László említett tanulmányában rámutat arra, hogy Heltai megfosztja eredeti gondolatmenetétől az Artest. Gonsalvius bevezetőjének vezérmotívumává Szent Pálnak Titushoz írt levele alapján azt a gondolatot helyezi, hogy az eretnekekkel szemben semmilyen erőszak nem elfogadható, míg Heltai „az ördög természetéről szóló bibliai helyre alapozta gondolatmenetét”92. A Jn 8,44-re való hivatkozás az Artes fordításában a legtöbbet hivatkozott bibliai hely: ösz- szesen nyolc esetben jelenik meg marginálián, ezen kívül a szövegben többször is előfordul hivatkozás nélkül. Ebből is látható, hogy teljesen megalapozott ezt a helyet tekintenünk Heltai „prédikációs” alapigéjének. Szűkebb keretek között szemlélve az egész bevezető szöveg ennek magyarázataként értelmezhető. A felütésben rögtön megismerjük az igét, majd annak részletes magyarázata következik az „Antikrisztus pápa és az ő piléses darabanti” példáján keresztül megvilágítva. Elsőként „Az ördög hazug” kijelentést tárgyalja, mintegy 20 oldalon keresztül, majd „Az ördög gyilkos”-t, szűk kilenc oldalban. Már ez az arány is mutatja, hogy nem lehet véletlen, hogy Heltai az eredeti igét megfordította: míg Károlyinál Jézus azt mondja, hogy az ördög „emberölő volt kezdettől fogva”, majd csak ezután említi, hogy „hazug és hazugság atyja”, addig Hel- tainál ez pont fordítva történik: „Azt mondja, hogy hazug és az hazugságnak atyja; annakutána, hogy gyolkos”93 A későbbiekben meg is erősíti ezt a sorrendet: „A második tulajdonsága az ördögnek mordályság, öldeklés és gyolkosság [.,.]”.94 Még a margináliára is kiírja: „Ördegnek második tulajdonsága”. Véleményem szerint ez tudatos fogás a fordító részéről, melyet két dokumentummal is alá lehet támasztani. A Heltai kiadásában 1562-ben megjelent Újtesta- mentum-fordítás a következőt hozza ezen a helyen: „Tü az ördög atyától vattoc, Es a tü attyátocnec kénusságit akariátoc tenni. Az gyilkos volt kezdettől fogua, es az igasságba meg ne alót. Mert igasság ninczen ő benne. Valamennyeszer hazugságot szól, önenmagától szól, Mert hazug es á hazugságnac atya.”95 Itt tehát még az eredeti sorrend szerint mutatja be az ördög tulajdonságait a fordító. Minthogy azonban nem tudjuk pontosan, hogy a fordítócsoport mely tagjának munkája ez a rész, Heltai egyik írását is idézem állításom alátámasztására. Waldapfel József a Heltai forrásaival foglalkozó tanulmányában közöl részletet a szerző 1553-as katekizmusának ajánlásából: „Azt írja [ti. Heltai], hogy rágal92 Szörényi 1996, 24. Balázs Mihály a Háló forrásaiban írott tanulmányában pedig kifejti azon véleményét, hogy az alapige kiválasztása nem biztos, hogy Heltai leleménye, ugyanis castellionista előzményekre utalhat. Vö. Balázs 1993,177. 93 Háló 1979, 94. A kiemelés tőlem - F. T. F. P. 94 Háló 1979, 118. 95 Heltai - Újtestamentum. b4r 945
