Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallás és irodalom, vallásos költészet (imádságok, énekek, imaalkalmak, hitbuzgalmi és prédikációs irodalom) - Medgyesy S. Norbert: A perenyei halottvirrasztó és 17–18. századi énekei Bejczi Józsefné Hittaller Anna (1928–2015), Perenye előénekese, a verasztó éltetője emlékének
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. be. Haldoklás idején a perenyeiek a Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, február 2-án megszentelt, égő gyertyával háromszor megkerülik a haldokló ágyát, és az őrzőangyalokhoz imádkoznak. Majd a haldokló kezébe adják a szentelt gyertyát.6 A halál beállta után érkezik a halottkém, majd a legszebb ruhájába, férfiak esetében általában öltönybe öltöztetik az elhunytat. A tükröket tükörtakaróval takarták le az egész házban, egészen a temetésig. Az elhunyt családtagot a tisztaszobában ravatalozták fel, de a ravatal idején nem aludtak ott, mert féltek a visszajáró lélektől.7 A templomban a céhmester húzta meg először a harangot az eltávozott személy lelke üdvéért. Ezután minden nap 13 órakor a lélekharanggal hosszan kiharangozzák az elhunyt falubelit. Egykoron a haláleset után két napra, ma - leggyakrabban - rá három napjára temetnek. A temetést előzi meg a halottvirrasztó szent szokása, Jáki Teodóz bencés karnagy szavával élve: „az örök élet lelkigyakorlata.”8 Perenyében, 1968-ban épült meg a temetői halottasház. Az elhunytak ettől kezdve már nem a tisztaszobában várták a temetés óráját. A legtöbb helyen - sajnos - ennek következtében szűnt meg a virrasztó szokása. A perenyei közösség lelkületét és életre valóságát dicséri, hogy a verasztó szent szokását - otthoni, családi ravatal híján - nem hagyta el, hanem a halottasház megépítése óta a község templomában tartja a temetés előtti estén, egy órán keresztül. A szertartás rendje változatlan, pap és kántor jelenléte nélkül zajlik. A verasztót az előénekes asszony(ok) vezeti(k). Az énekelt fohászok között a jelenlévők - az elhangzás formáját tekintve - zsolozsmaszerűen végzik a fájdalmas olvasót, mert a Miatyánk és az Üdvözlégy, Mária imádságok első felét az egyik padsor, a második felét a másik padsor recitálja; a következő tizednél pedig fordítva teszik ugyanezt. Az előénekes a halottvirrasztó nyitóéneke után szép felajánlást recitál: „Felajánljuk a fájdalmas szentolvasót ezen meghalt édesapának / édesanyának / asszonynak / férjnek / ifjúnak a lelki nyugalmáért, minden bűnének a bocsánatáért Jézus irgalmas Szívéhez.” A rózsafüzér imádkozása közben a Hiszekegy után mondják: „Adj, Uram, örök nyugodalmat neki, és az örök világosság fényeskedjék neki, nyugodjék békességben. Ámen.” Az Üdvözlégy Mária imádságban a tized imádkozásához hozzáteszik, pl.: „.. .aki érettünk vérrel verejtékezett, irgalmazz neki. Asszonyunk Szűz Mária...” A rózsafüzér-tizedek végén a Requiem-introitussal fohászkodnak: „Adj, Uram, örök nyugodalmat neki és az örök világosság fényeskedjék neki.” A virrasztó végén újabb kérő imádság követ6 Adatközlő: Babócsi Gyuláné Kercselics Margit (1913-2005), Perenye, 1998. augusztus 24. Gyűjtötte: Medgyesy S. Norbert. 7 Adatközlő: Bejczi Józsefhé Hittaller Anna, előénekes (Perenye, 1928. március 25.-2015. július 28.), Perenye, 1996. július 29. Gyűjtötte: Medgyesy S. Norbert. 8 Jáki 1997,121-129. 821
