Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Egyházművészet, vallásos ábrázolások, szakrális emlékek, liturgikus tárgyak - Sz. Tóth Judit: A solymári úrnapi szőnyeg
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. szi.4 Az általa ismert legkorábbi írásos említés az 1890-es évekre vonatkozik Budakesziről.5 Tudósítások, plakátok, fényképek és filmfelvételek az 1930-as évek második felében bőséggel készültek a vallási szokásról. Az úrnapja (a virágszőnyeg és a fúvós zenével kísért körmenet a népviseletes, formaruhás résztvevőkkel) ekkor került a városiak érdeklődési körébe; elsősorban Budakeszi, Budaörs vált a korabeli „vallási turizmus” célpontjává. Az ünnep pompája az 1937-1939-es években teljesedett ki. 1938 a Budapesten rendezett Eucharisztikus Világkongresszus éve volt, ekkor készült a legtöbb fénykép, melyek között színes felvételek is vannak.6 Ezeken a virágszőnyeg két típusa figyelhető meg. A budaörsi - valamint a diósdi, torbágyi, törökbálinti - virágszőnyeg az utca szélességét kitöltő színes sávokból állt, a négy oltár előtt és a központi helyeken vallási motívumok és szövegek szerepeltek. Színes mezei virágok, a bodza, az akác lefejtett virágzata, apró levelek, a lósóska magja szolgált alapanyagul, amit sablonok (fa keretek) segítségével közvetlenül az utca földjére szórtak, a szövegeknél és a vallási motívumoknál szőnyegszerű tömöttséggel alkalmazva. A szőnyeg, illetve az utca szélét zöld lombos ágak szegélyezték. A virágszőnyeg másik típusa a budakeszi, ahol külön elkészített alap tetejére került a virágból kialakított mintázat. Az 1930-as évek végén készült felvételek tanúsága szerint Budakeszin a fehér kőpor, a helyi szóhasználatban fehér homok (Reipsand) képezte a virágszőnyeg alapját. A közeli bányából hozott nagy mennyiségű kőporból a körmenet teljes útvonalán, másfél-két kilométer hosszan terítettek le egy 80 cm széles sávot, ez lett a szőnyeg alapja. A tetejére kerülő mintázatot mezei virágokból, sablonok segítségével rakták ki. Az összegyűlt virágok színe és mennyisége függvényében több-kevesebb kőpor látszott ki az alapból. Ez a „szőnyeg” geometrikus, vagy növényi ornamentikát mintázva megjelenésében futószőnyegre emlékeztetett az utca közepén. Mellette két oldalt vastagon elterített szecskázott fű borította az utat teljes szélességében, s alkotott zöld „szőnyeget”. (1. kép) A kőpor alapú virágszőnyeget Budakeszin ma is a hagyományos módon készítik, a hozzá való fehér homokot a plébános hozatja. A templom körüli rövid útvonalon azonban a sűrűn rakott virág olykor teljesen befedi a kőport. A kőpor részleges felhasználására az úrnapi szőnyeghez még néhány Buda 4 Bednárik i. m. 37. 5 Uo. 37. 5. jegyzet 6 Színes felvételek a budaörsi dr. Bleyer Jakab Helytörténeti Gyűjtemény, a Budakeszi Helytörténeti Gyűjtemény, a törökbálinti Falumúzeum tulajdonában, valamint Preznovich József felvételei magántulajdonban vannak. 723
