Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Egyházművészet, vallásos ábrázolások, szakrális emlékek, liturgikus tárgyak - Puskás Bernadett: Két kárpátaljai fatemplom és ikonosztázaik
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. épült. Az ikonosztáz szentélybe vezető diakónus kapui nyitottak, csak a királyi kaput zárják ajtószárnyak. Az ikonosztáz felső párkányán barokk kartusok két eltérő csoportja áll, nyilván nem egyszerre készültek. Párt alkotva sorakoznak, a szélsőkben két-két festett tondó kapott helyet, a következő párosban három képmező piramidális kompozícióvá épül fel, a kartus formája alapján feltehetően az eredeti ikonosztázhoz tartoznak. Az apostolsor kiemelt központi, legmo- numentálisabb ikonja mellett kétoldalt azonban egy-egy olyan nagyobb méretű tondó kapott helyett, amelyet barokk indamotívum fon körbe, és kissé idegenül hat az együttesben. Néhány részlet, amelyet a 20. század elejének felvételén meg lehet figyelni, arra utal, hogy az ikonokat már erre az időszakra átfestették. Egyes visszaemlékezések alapján az ikonosztáz ábrázolásait Fenczik Kornél Gyula (1856-1899) kivitelezte, aki a Munkácsi egyházmegye hivatalos festőjeként is tevékenykedett. Amennyiben ez az elgondolás helytálló, minden bizonnyal a korábbi, 19. századi átfestésre vonatkozik. Később, már az 1980-as évek elején az ikonokat ismételten átfestették olajfestékkel, többnyire az eredeti vonalrajzhoz igazodva. Jelenleg csak az ikonok ikonográfiája ismerhető fel. Az alapképsorban a királyi ajtó két oldalán a hagyományos ikonpár látható, Hodigitria típusú Istenszülő a gyermekkel ábrázolás és Tanító Krisztus ikonja. Balra a kárpáti régióban szokásosan Mürai Szent Miklós, jobbra a templom tituláris ikonja, Szent Mihály arkangyal. A jelenlegi átfestés alatt áttűnő elemek - a háttér gazdag barokk kagylómotívumos mustrája, az alkalmazott ikonográfiái sémák, a figurák sziluettjei és arányaik, részleteik - arra utalnak, hogy az uzsoki ikonok képzett barokk ikonfestő mester munkái lehettek. A nemrégiben ismételten felújított királyi ajtó szárnyait áttört faragású szőlőinda-motívum alkotja, amely hat mandulaformájú képmezőt foglal magába, a hagyományos Örömhírvétel jelenettel és félalakos evangélista ábrázolásokkal. Az inda alsó hajtásai az ajtószárnyak külső sarkaiból indulnak ki, és hullámzó vonallal kanyarognak felfelé, egyes ágai visszafordulnak, ezekből gyümölcsként bukkan elő a képmező. A két szárny egységes kompozíciót alkot, amelyet csak a központi oszlop tagol, ami a 17. század második felétől lesz jellemző.27 Az ikonosztáz második sora, az ünnepsor ikonjait eredetileg profilozott barokk lizénák választották el. Ezeket mára új, durván legyártott elemekkel cserélték ki. Az eredeti állapotról már csak 1980-es évekbeli fényképfelvételek tanúskodnak. A korábbi lizénákat azonos technikával és díszítményekkel készítették el, ahogy a Ladomérről (Ladomirová) származó ikonosztáz faragott elemeit (Kassa, Kelet-Szlovákiai Múzeum /Vychodoslovenské múzeum/, a 18. század első felére 27 Драган 1970, 82-84. 689
