Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Egyházművészet, vallásos ábrázolások, szakrális emlékek, liturgikus tárgyak - Szalay Emőke: Lángnyelvdíszítésű gótikus kelyhek a Tiszáninneni Református Egyházkerületben
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. A kesznyéteni kehely A tárgyak származásának kiderítése szempontjából lényeges adatokat szolgáltathat a településekre vonatkozó adatok megismerése. Mivel reformáció előtti ötvösmunkákról van szó, ezért fontosak lehetnek a 15. századra vonatkozó történeti források. A Miskolctól délkeletre fekvő Kesznyétent a XV. század elején említik először. Ekkor a Czudar család birtoka volt, akik 1440-ben a Rozgonyiaknak elzálogosították, majd később a Báthoriaké lett. A török hódoltság idején elpusztult, 1567-ben így említik. 1580-ban már Ruszkai Dobó Ferenc a birtokosa. A Rozgonyi család fontos szerepet játszott hazánk középkori történelmében. Legismertebb tagjuk Rozgonyi István 1428-ban Galambócnál feleségével, Szent- györgyi Cecíliával megmentették Zsigmond király életét. Rozgonyi Péter előbb veszprémi, majd egri püspök lett az 1430-as években. A család egy másik tagja, Simon szintén egri püspök volt 1440-44 között. A várnai csatában tűnt el 1444-ben.18 Az aranyozott vörösréz kehely hatkaréjos talpa vízszintes talpszegélyű. A függőleges talpperem préselt, tövises négyzetrácsos díszítéssel, felül domború bordazárással. A hatkaréjos talp mindegyik karéjában vésett díszités, amely nem azonos. Három karéjban leveles díszítmény, nagy erezett levél, másikban ferde rácsminta felett egyenes szárról emelkedő, becsavarodó, szimmetrikus levelek között kerek végű levelek, középen kiemelkedik egy nagy rácsmintás bugaszerű virág. A harmadikban felülről lehajtó, csigásán becsavarodó végű levél. A másik három karéjon az elemek alsó felében, vonallal keretezett mezőben csúcsos záródással kétsoros lángnyelvsor, a lángnyelvek alsó részén vonalazás. Alsó része, a lezáró csúcsív a lapot osztó egyenes vonalban folytatódik, amely a szárgallér alá fut. A szárgalléron a talpperem tövises, négyzetrácsos díszítménye ismétlődik alul egy, felül két domború gyűrű között. A szárgallér fölötti szárrészről feltehetően hiányzik az eredeti borítás. A pogácsa alakú nóduszon ívelt, szemben a csúcsokon találkozó két levélsor. A levelek mélyített alapból emelkednek, középen mély barázda osztja ketté őket, a felső sorban, a levelek kúppá felé eső felében két pikkelyszerű elem, benne négy-négy pont. A közöttük lévő másik három levélben poncolt alapon lefelé hajtó liliom. Az alsó levélsor sima, díszítés nélküli. A rotuluszok mindegyike hiányzik, forrasztásuk helye alapján kerek foglalatok voltak, helyük közepén lyukak jelzik rögzítésük módját. A kúppá alatt, a szár nyakán szintén hiányzik a borítólemez. A kuppakosáron, amelyet felül domború borda zár le, vékony lángnyelvek futnak a szártól a lezáró bordagyűrűig. A lángnyelvek sajátossága, hogy az induláskor két nyelv indul el, 18 http://www.kislexikon.hu/rozgonyi_a.html 609
