Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)

Vallásos népszokások, mindennapok és ünnepek vallásossága, napjain vallásgyakorlata - Béres István: Tradíció és modernitás a bencés oblátusok közösségében

VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10.

vallásos életen kívül élők, a „hitetlenek” felé, hanem inkább a vallásilag bizonyos mértékben elkötelezettnek mutatkozó hívő embereket „szólítják meg”, azoknak egy sajátosan új (mármint a zsolozsmázást nem ismerők számára új) vallási gyakorlatot és ahhoz kapcsolódó lelki iránymutatást, vezetést felajánlva, melynek fókusza Szent Benedek regulája,* 10 11 a Regula BenedictiUgyanígy, sok esetben a bencés lelkiség megélése a világban - az egyes tagok életállapota miatt - nem lehetséges intenzív közösségi formában (pl. nem, vagy csak ritkán tudnak részt venni találkozókon), esetükben végképp egyfajta magányosan járt útról van szó. A rendi vezetés nem támogatja, de adott esetben elfogadja a dékánián kívüli állapotra vonatkozó kérését az oblátusnak/ oblátának, ugyanakkor alapesetben ragaszkodik ahhoz, hogy mindenki valamelyik dékánia tagja legyen.

A közösségen belüli hitátadás - egy másik értelemben - igenis valós: egy láncolatról van szó, amelyben az oblátusok/obláták - amennyiben valódi közösséget képeznek - a hitátadás folyamatát meg tudják valósítani, mint minden valódi, működő közösség.12 Mégpedig olyan mértékben tudják ezt megvalósítani, amilyen mértékben tudnak valódi közösséggé válni. A communio minősége lesz az élő hit átadásának alapja.13 Épp ez a mozzanat képezi ennek a fajta hitátadásnak a központi magját. Nem tehetünk ugyanis egyenlőségjelet az ’átadás’ és a ’közlés’ (kommunikáció) közé. Amikor a hagyományra függesztjük a tekintetünket, akkor az átadással van dolgunk, ami tehát láncolat-jellegű, társadalmilag elismert tudásra vonatkozik, maga az átadás aktusa egyfajta erkölcsi kötelesség, amely egy adott kulturális-társadalmi kontextusra vonatkozik. A közlés ugyanakkor egy konkrét pillanatban „vízszintesen” történik, nincs időbeli „súlya”, és nincs is rá vonatkozó kötelesség, azaz egy opcionális dologról van szó.14

hívő élete szorul - vagy szorulna - folyamatos lelki kísérésre, csak ennek szükségességét nem mindig látja be.

10 A Regula szövegét Söveges Dávid O. S. B. modem fordításában a Magyar Bencés Kongregáció többször, különböző formátumban is megjelentette (Szent Benedek Regulája 1981).

11 Több oblátust/oblátát megkérdezve, számos olyan esetet említettek azért, amelyben a korábban egyházon kívül élő, vallástalan ember megtérésének moderátora volt egy-egy oblátus/obláta. Sőt, nem egy oblátus/obláta számolt be arról, hogy ő maga a megtérését követően lépett erre a lelki útra.

12 Moingt 2010, 44-46.

13 Hivatkozva Assmann 1999-ben kifejtett koncepciójára, itt kell megjegyeznem, hogy a mindenkori jelenben aktivizálódó és a személyhez (az egyes emberhez) kötődő identitáskonstrukció szilárd alapját képezi ez a feltétlenül pozitív értelmű tradíció, hagyomány, amely a közösségiségnek a múltban gyökerező, de a jövőbe mutató társadalmi-szociális konnektív erejét, valamint kultúrakonstruáló és azt folytonosan megújító távlatát jelenti az egyén szintjén.

14 Moingt 2010,45.

544