Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)

Vallásos népszokások, mindennapok és ünnepek vallásossága, napjain vallásgyakorlata - Iancu Laura: Speciális egyházi fórumok: prédikáció, püspöki körlevél

VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10.

E sokrétű társadalom irányítása és ezen összetett vallásosság működtetése során a bibliai üzenet, az egyházi tanítás aktualizálásakor a prédikációban sajátos képi nyelv érvényesült.11 Természetesen a kép, a metafora általában is fontos kelléke a prédikációnak. Paul Ricoeur úgy fogalmazott, „sok prédikáció szegénysége a nyelvi kifejezés szintjén a képekben való szegénységből ered. Fárasztó az a prédikáció, mert csak gondolatokat ad, de nem varázsol semmit »szemünk elé«. Ha láttatna valamit, akkor gondolkodtatna is. A képek ugyanis gondolkodtatnak”.12 A képi gondolkodás komplexebb, erőteljesebb hatással van az érzelmekre, az intuitív befogadásra13 s mint ilyen, hatással van a kívánt viselkedés vagy cselekvés elvégzésére, tehát a vallásnevelés indirekt eszköze.

A metaforikus nyelv mellett a prédikáció bizonyos műfajok alkalmazása, idézése révén is segíti a tanítások megértését, befogadását. Ilyen például az exemplum. Terepmunkám során azt tapasztaltam, hogy a papi státussal járó te- kintélyi beszédmód mellett a példázat az az eszköz, ami az új ismeretek megértését, azok memorizálhatóságát segíti. Az általam elemzett prédikációk tartalmából az derül ki,14 hogy a példázatok célja nem feltétlenül a vallás dogmáinak a racionális megértése, már csak azért sem, mert az - mind az egyház, mind pedig az azt alkotó közösség értelmezésében - akkor is „felfoghatatlan”, megragadhatatlan marad, ha beszéd tárgyává válik. A cél inkább a dogmába, pontosabban a misztériumba vetett hit és bizalom újbóli megerősítése vagy „pusztán” (ünnepélyes, közösségi) kifejezése, kinyilvánítása.15

Pédikálta egy pap. Azt mondta, hogy egy irigy asszony, Szent Péternek az anyja, olyan irigy vót, hogy nem adott soha senkinek egy falás ételt, egy pománát (alamizsnát) sem adott. S az Isten bévetette a pokolba. Azt mondja, Szent Péter neki: Pont az én anyámat! Nem sajnálja! Azt mondja neki az Isten: Sajnáld meg magad (te)! S akkor elment Szent Péter, kinyitotta az ajtót, hogy vegye ki. S amikor az (ti. az anyja) jött ki, akkor a többiek fogták meg a ruháját, hogy szaladjak ki ők es. S azokat lerugdosta! Azt mondja Isten: Látod-e, itt is irigykedik! Hogy ne jöjjön ki senki onnan, csak ő! S akkor még visszalökte.

11 Különösen így volt ez B. P. prédikációiban, aki ismerte a közösség nyelvi adottságait, vallásismeretét, bitbéli magatartását.

12 Idézi Zerfass 1987, 126. A kortárs homiletikus Rolf Zerfass erősebben fogalmaz: az „olyan prédikáció - irja, amelyben nincsenek képek, nem beszél Istenről” (Zerfass 1987,133).

13 Teológiai oldalról nézve a képi gondolkodás hatóereje abban rejlik, hogy szervesen kapcsolódik a vallási közösség által sokszor hallgatott és ismert bibliai, liturgikus szövegek (képi) nyelvezetéhez (vö. Zerfass 1987, 132), éppen ezáltal segíti az új ismeretek beépülését is.

14 Az ebben a fejezetben megfogalmazottak több tíz prédikáció elemezésén alapulnak.

15 Az exemplum nemcsak a tanítás és az értelmezés segédeszköze, hanem gyakran szórakoztató, épületes történet, amely önmagában is tudást közvetíthet). L. Szemerkényi 1981,224.

530