Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallásos népszokások, mindennapok és ünnepek vallásossága, napjain vallásgyakorlata - Iancu Laura: Speciális egyházi fórumok: prédikáció, püspöki körlevél
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. paraszti vallásos tudatJ A hitoktatás a vallás alapkérdéseinek a megtanítta- tására korlátozódott és korlátozódik ma is, hiszen az ismeretet az emlékezet tárolja és őrzi. Innen érthető, miért számít a prédikációt tartalmazó ünnepnapi liturgiáról való távolmaradás ún. „halálos vétek”-nek. Az emlékezetben őrzött ismeretek rendszeres újrafogalmazást, felelevenítést igényelnek, és különösen így van ez a hittanoktatásból kikerült felnőttek esetében. Ennek az egyetlen kerete (ma is) a liturgia, ahol a hitismeretek és a vallásos szövegek rituális, közösségi recitálására, kinyilvánítására minden nap, minden ünnepnap sor kerül, éspedig a prédikáció keretében.7 8 A prédikátor Az első kérdés, ami a prédikáció kapcsán felmerül a prédikátor személye, az tudniillik, hogy milyen a jól prédikáló pap a közösség elképzelései szerint? A szakirodalomban azt olvassuk, hogy a moldvai csángó falvakban a legnagyobb társadalmi szerepkört a pap tölti be, ennél fogva a pap a legbefolyásosabb személyiség. Azt is hangsúlyozzák, hogy apostoli „leszármazása” révén a pap a vallásos ember transzcendens mintaképét testesíti meg.9 Értelmiségi státusa miatt a pap meghatározó szerepe valóban tagadhatatlan, ám a közösségek feletti „mindenhatósága” csakis egy szekuláris perspektívából nézve fogadható el. A vizsgált közösségben azt tapasztaltam, hogy a pappal kapcsolatos képzetek, a papnak tulajdonított hatalom nem a személyre, hanem a státusra (papi szentségre) érvényes. Sőt, a papi státussal járó hatalmat a pap ma már egyre inkább csak az erkölcs és a vallás területén gyakorolhatja,10 persze nagy kérdés: hol húzható és egyáltalán húzható-e határ az élet, a társadalom egyes területei között, a pap státusa és személye között. A rendelkezésemre álló adatok alapján úgy tűnik, ebben a közösségben egyértelmű és általános elvárás a pappal szemben, hogy a ceremónia lebonyolítását előírásszer űen végezze, a misén való külső megjelenése pedig mintaértékű, sőt „hibátlan” legyen 7 Ámbár az írás-olvasás tényleges képességét napjainkban a közösség jelentős része birtokolja, ritkán és kevesen használják is ténylegesen. A vallásos könyvek tartalmának az elsajátítása, azaz a tanulás továbbra is, sőt napjainkban is, a pap vezetésével és szóban történik, tehát a szóbeliség meghatározó maradt. Vö. Neunter 2003, 14. 8 Vö. Fosztó 1999. 9 Kinda 2010, 116-117. 10 Kinda István maga is megjegyzi, hogy „az erkölcsi vétkes gyanújába keveredett pap elveszíti közössége bizalmát és tiszteletét”. Kinda 2010, 120. 527
